Márai Sándor mindig is nagy kedvencem volt, de ezt a gondolatsort most olvastam először Tőle:

"Arról, hogy a dolgokat meg kell várni...

Megvárni, egy angyal és egy szent tü-
relmével, amíg a dolgok — emberek, esz-
mék, helyzetek —, melyek hozzád tar-
toznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést
sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal,
szóval sem siettetni közeledtüket. Mert
bizonyos emberek, eszmék, helyzetek,
melyek életedhez, jellemedhez, vi!ági és
szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan
útban vannak feléd.

A legdrágább anyukának

Ezernyi, kis apró jellel

tudattam, hogy létezem.

Számlálgattad a napokat,

vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett

álmot hozott szép dalod.

Hogyha néha nyűgös voltam,

karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,

szivárvány a rét felett,

úgy hinted szét éjjel-nappal

melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is,

nem kellene más nekem,

azt kívánnám századszor is,

mindig, mindig légy velem.

 IMAKONYVEM          Reviczky Gyula                                                                      

Aranykotesu imakonyvet hagyott ram

orokul anyam

Kis Jezus ingben ,gloriaban

van a konyv elso oldalan.

Sok ev elott egyik sarokba

beirta jo anyam nevet,

lehajtom a betukre fomet,

hogy felidezzem szellemet.

Nekem ugy tetszik ,hogy csak egyszer

feher ruhaban lattam ot.

Tavasz volt epp a kedves akac

viragzott a haz elott.

Amit egyszer már leírtál,
Kitörölni nem lehet.
Ha valamit elhibáztál.
Be kell látnod bűnödet.

Ellenben egy tollvonással,
Barátom nem fog a radír.
Barátod ha megbántottad,
Őszinteség a gyógyír.

A barátság nem játékszer,
Féltve őrzött drága kincs.
És két szempár haragjánál,
Nincs szorítóbb bilincs.

Többet ér egy igaz barát,
Mint ezernyi láda pénz.
Mert ha van egy jó barátom,
Megtartani ám nagyon nehéz.


Oly sok embert rejt a szívem,
Akikért harcolnék hűen.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincsen remény.
Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok,
Így osztódni nem tudok.
Nem marad semmi hát,
Csak a sziklaszilárd barátság,
Mely erős mint a szikla.
Nincs aki földbe tiporja.
A szikla is örökké áll,
Ilyen ez a szilárd barátság,
Jöjjön tél, fagy vagy orkán,
Nem dönti le a sziklát.
Ilyen az én lelkem is,
Mely rajtad mindig segít!
Bár néha megtörök,
De mint a szikla nem török!
Ne félj míg engem látsz,
Mert megmarad a barátság,
Mely míg élek szilárdan áll!
Ezt a vers csokrot,kedv
 

Úgy gondolom, nagyon fontos a következő felhívás, ezért szeretném itt is mindenki figyelmét felhívni a következőre:

STROKE: gondolj három betűre M..B..E...

 A STROKE BEAZONOSÍTÁSA:
Egy kerti-partyn, egy barátnőm kissé megingott, el is ejtette a tányérját, de ezután, mindenkit megnyugtatott, hogy jól van (ugyanis a többiek orvost akartak hívni). Ő azt állította, hogy csak az új cipője miatt csúszott meg egy téglán. Felsegítették, kapott egy másik tányér ételt és bár egy kissé gyengének tűnt, tovább szórakozott.

Csodaszép anyák napi versre bukkantam! Amikor valami szép dolgot találok, legyen az kép, vers, vagy bármi, amit értéknek tekinthetünk, mindig sajnálom, hogy az anyukámmal ezeket már nem oszthatom meg... ezt is most szívesen felolvasnám neki. Ehelyett most veletek osztanám meg, ha nem bánjátok!

Az én anyám

Az én anyám csendes nyugodt, szelíden szerető jó anya,

amelyből - tudom - sok százezernyi él és szeret,

félt, dédelget s aggódva felnevel

egy - egy lányt, fiút, úgy ahogy

anyám teszi, ahogy ő nevel

szelíd mosollyal, kedvesen.

Szépséges rózsafák!

- Hisz ismertek engem –
Miért tépitek fel,
Mit már rég feledtem?

Nem vörös, nem sárga.
Fehér lett a rózsa,
Patyolat belsőmnek
Szilaj hordozója!

Hajnal van opálos,
Párásak a kertek.
A nap még kávézik,
Én meg itt merengek.

Harmatos friss fűben,
Megázott a lábam.
Gondolkodón, vagyok
Reggeli homályban.

Pislákoló lámpák
Nyugovóra térnek.
Csak tollamból folyik,
Tinta és az „ének”.

Halkan zümmög bennem,
Nem hallgat a szóra.
Tüske nem érdekli,
Szúr a fehér rózsa!

Harmatos szirmaik
Olyan büszkén állnak,
A lényem sóvárog
Eszi a búbánat.

Rózsámnak rózsája,
Patyolat az álom,
Kereslek, kutatlak,
Szerte a világon .

Egyszer az etika egy jeles professzora egy hatalmas üres uborkásüveggel jelent meg az előadóteremben, az asztalra helyezte, majd súlyos hátizsákjából óvatos mozdulatokkal öklömnyi kövekkel rakta tele az üveget. Amikor a kövek már kikandikáltak a tetején, a hallgatóihoz fordult:
- Mit gondolnak, fér-e még az üvegbe?
- Ebbe már biztos nem! – hangzott mindenfelől.
Akkor a professzor egy nagy zacskó kavicsot, és csurig töltötte vele a nagy kövek közét az üvegben, és ismét megkérdezte:
- Vajon most fér-e még valami az üvegbe?

Sokan kezdünk több napos - akár hónapos - fejtörésbe, ha az unokák megajándékozására kerül sor. Remek ötletnek tartom, hogy igazi élményt kapjon ajándékba egy gyermek, több szempontból is.

Élménynek számít azaz elfoglaltság, amiről tudjuk, hogy a gyereknek tetszene, és maradandó emlékként őrizhet, nem merül le benne az elem, vagy pár hónap múlva kikopik a kedvencek sorából; hiszen ki tudja követni ezt a rohamosan változó játékmizériát.

Mivel nekem kisgyermek unokáim vannak, a mi esetünkben a következő élmények jöhetnek szóba: állatkerti látogatás, vidámpark, piknikkel egybekötött rövid kirándulás, vadas park, cirkuszi előadás, bábszínházi előadáson való részvétel, de sorolhatnám még, nem kell hozzá túl sok fantázia.

Egyszervolt... a legérdekesebb szó a világon! A mese bizony nagyon fontos minden gyerek számára, ehhez nem is fér semmi kétség! De ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy minden korosztálynak meg van a maga mesevilága, amit képes feldolgozni, tanulni belőle.

A mese elsősorban minden családban az esti szertartás részét képezi - már születéskor a simogatás, dúdolgatással kezdve.

Az első meséket már akkor érdemes elkezdeni mondogatni, mikor látszólag a gyerek még nem ért semmit az egészből, pár hónaposan.

Babits Mihály: Őszinteség

Őszinteség… Óh hogyha a szív
oly tiszta lenne, mint hegyi víz,
könnyű, mint vers, ami rímre megy,
és egyszerü, mint az egyszeregy!…

Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.

Tán zöld bozót, gazos labirint,
talán csupa kőfal kacskaring;
mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
mily szörnyeteg lakik és henyél?