Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Rné Magdi | 2 hozzászólás
Mécs László
A gyermek játszani akart
A vonat futott. A kupé-dobozok
szűkek voltak. A gyermek unatkozott.
Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
A csermely áradt. A gyermek játszani akart.
A gyermek szeme tükröt keresett:
anyjára mosolygott s várt egy keveset,
az anya arca nem tükrözte vissza,
szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme tükröt keresett:
a bankárra mosolygott s várt egy keveset,
a bankár arca nem tükrözte vissza,
börzét böngészett.
12 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Füst Milán: |
|
|
12 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Kovács Ákos :
Egyetlen hívó szó elég...
Egyetlen hívó szó elég
és rózsaszínű derengés lebeg
lüktetnek tompa lágy zenék
nyirkos langymeleg
pattant új rügyet.
A kényelemből elég lesz hamar
egyszerre fájni kezd a lét
a kitelt idő még több fényt akar
így feszíti szét bársony keretét.
Egyetlen hívó szó elég
egyetlen elomló alak
a hevült ösztön máris lánggal ég
egy vétlen mozdulat
és a gyöngysor elszakad.
Ziháló párnák közt a nász
tengernyi kéjben fuldokol
fokozza önmagát a láz
egy hullámfodor mindent elsodor.
12 éve | Rné Magdi | 2 hozzászólás
Harmath József
FOLYÓ FOLYIK
Folyó folyik a falun át,
Belehajlik egy fűzfaág.
Halak cikáznak a sekélyben,
Majd lemerülnek a mélybe.
Fűzfa mellett öreg akác lombja,
Tüskebokor nőtt alóla.
Bokorban egy kismadár,
Csőrében fűszál,
Felröppen és válladra száll.
Nézd a szemét, bele van írva,
Hogy veled vagyok minden éjszaka.
Szedek én is friss füvet,
Bolyongok a folyó partján,
Magammal a sok kérdéssel.
Elfordult a szíved?
Vagy csak úgy érzem?
13 éve | Rné Magdi | 3 hozzászólás
13 éve | Rné Magdi | 8 hozzászólás
((¦¦¦ (—`'•.¸(—`'•.¸ *¦*¸.•'´—)¸.• '´ —)¦¦¦ ))
(((---==--- Mosolygós napot! ---==---)))
((((¦ ¸.•'´(_¸.•'´*¦¦¦ ¦¦¦*`'•.¸_)` '• .¸ ¦))))
((¦¦ (_¸.•'´(_¸.•'´* ¦¦¦¦*`'•.¸_)`' •. ¸_)¦¦)
((((¦¦¦(_¸.•'´(_¸.•'´*¦*`;•.¸_)`'- .¸ _)¦¦¦)))
Egy szép nap jöttél s barátommá lettél,
A nett forgatagában talán megkedveltél.
Remélem tudod, hogy én ott vagyok melletted.
Ha nem is testben de lélekben mindenképp,
S hogy megismerhettelek az nekem egy ajándék.
Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg mint a jég.
Mikor mindenki túl komor, akkor hozzám gyere még!
Néha, csak jó szó kellene, valaki fogja meg kezed,
S nincs senki, kitől megkapod?
Hívjál, Én ott leszek Veled!!!!
13 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK!
A Nemzetközi Gyermeknapot a világ számos országában megünneplik.Az
ünnepet először Törökországban tartották meg 1920-ban (1920. április
23.),
A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949 novemberi határozata
alapján. 1950 óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a NEMZETKÖZI
GYERMEKNAPot.
A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek jogaira,
sajátos világukra
Tanítsd a gyereket úgy élni,
egész évben tudjon szeretni,
minden megélt percnek örülni,
a rászorulónak kezet nyújtani,
szívbéli mosollyal rátekinteni,
az éhezőnek kenyeret adni,
kedves szavakkal vigasztalni,
a síró arcokról könnyet letörölni,
helyére mosolyt varázsolni,
a gonosz embernek példát mutatni,
miként tud jobb emberré válni,
bármit hoz a sors,
embernek maradni,
hisz minden embert lehet szeretni,
csupán szíve legmélyébe látni,
a magját benne elültetni,
hogy egy jobb nemzedék tudjon felnőni
kik, az életet jobbá tudják tenni,
a Földre áldott békességet hozni!
Hogyan vártalak?
13 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
MEG VAN IRVA....
Elmondom mi lesz, látok a jövőbe,
Az emberek nem bírják az éhezést jövőre.
Akkora indulat, öldöklés és rablás,
Nem lesz két ember, ki elviseli egymást.
Zárt ajtóknál, félelemben élni.
Nem lesz segítség, nem lesz kitől kérni.
Gyűlölet, indulat az emberek szemében,
Szeretet kihal, mindenki szívében.
Jaj mi lesz veletek jövő nemzedéke?
Soha nem lesz a világon, igazán béke,
A túlélésért, bűnbe fogtok esni.
13 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
Valami szép
A testnek, léleknek szépsége
Mind benned öszpontosúl
S tudom hogy senki sem szeret
Lángolóbban vadabbúl
Az élet minden szikrájában
A te szépséged tükröződik
Az élet minden órájában
Lelkem utánad szomjazik
Halott minden perc nélküled
Egyre csak fogy a remény
Hogy valaha meg érintketlek
Epekedem légy enyém
Azt szó, azt írás nem adhatja
Vissza ami bennem tombol
Minden érzés és gondolat
Rólad szól csak neked dalol
Sebzett lelkemnek csak te és
Senki más nem adhat nyugvást
Nézz rám, érints meg és fogadd
Engem szeretsz és senki mást
Bolond vagyok hisz csak álmot
Kerget ez az érzelem
Nem ismersz és nem hiszem hogy
Tudnád azt, hogy létezem
De akkor is az enyém vagy ha
Nem itt hát az álmokban
Ott te látsz és ismersz, szeretsz
Te vagy az én végzetem
Ezen pici világomban
Ketten vagyunk te meg én
Veled vagyok egész ember
Magányom e szigetén
13 éve | Rné Magdi | 2 hozzászólás
Májust köszöntő!
Szeretem a májust, s minden éjszakáját
tavaszi szerelmek kibontakozását,
szerelem mindenhol az egész vidéken
szerte a világban, földön és az égen.
Nyílnak a virágok felpezsdül az élet,
feltörnek bennem is régi szenvedélyek,
amerre járok gyönyörű zöld minden
májusi szerelemnél semmi szebb nincsen
A májusi napfény szétszórja sugarát,
szikrázó napfényben fürdetheted orcád
a májusi hónap még szebb a többinél,
a májusi zápor mindig aranyat ér.
Szeretem a májust minden napjával
enyhet adó szellő lágy fuvallatával
a mézelő fáknak édes illatával,
az út menti fák minden virágával.
Kinyílnak a hársak, nyílnak az akácok
virágtenger a rét amerre most járok,
a gesztenyefák mind virágba borultak
gyertya virágjukból lábam elé hulltak.
13 éve | Rné Magdi | 4 hozzászólás
Menahem Győző
Egy csöppnyi porszem.
Felnézel, és látod fejed fölött
tündöklik az ég.
Fényben úszó, színes ködöt
látsz, a szürkeség
sem a komor kedvben szövött
halotti lepel.
Az élet egy mennyből szökött
lep el.
Gyönyör, tökély, harmónia,
paradicsomi lét.
Csengő anyagszimfónia
ontja lágy zenéjét.
Elfelejtkezel magadról,
és megbabonáz,
nem tudod már azt sem hogy hol,
és miben állsz.
A megtorpant zsákút
alapjainál
az élet, és ősmotorja
folyton komponál.
Érzed, mindenütt ott trónol
a lét és halál harca.
Álmodó lelked behódol,
és érzi a vihart.
Felocsúdva körbenézel,
zord való ölelésben,
bár elfedve gyöngéd kézzel.
Mégsem tűnhet el
a sok kínnal, szenvedéssel
teremtett remek élet,
melyből már te is kivésel
egy csöppnyi porszemet.
13 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
Várnai Zseni:Szeretni
Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet,
Amikor még bölcsöjét
ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.
Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyermekkel,minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel s távol,
ahol ember él!
E szót röpítse szárnyain
a szél,
szálljon a széles tengerek felett...
anya tanítsd szeretni
Gyermeked!
Néhány Wass
Albert vers a kedvenceink közül:
Erdélyi fák között
Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél.
Összel, mikor a hervadás leszáll,
s az árva fák közt zúgni kezd a szél.
És tavasszal, mikor a holt mezökre
az élet lüktetése visszatér.
Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán pacsirta dalol,
úgy ég olyankor,
úgy fáj valahol...
13 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Ó, mily hatalmas könnyek hullnak az égből,
Siratja hazánkat sok
fekete felhő.
S könnyben ázik, e szegény szép magyar föld,
Népének
terhe nyomja, mit óriás kő.
Ébredj, járd a táncot, s örvendj te szegény,
Nem vágja még az
életed borotva él!
Szólj zene halkan lágyan, s oly csendesen,
Szegény
hazám a koldusod dalol neked.
Hulljatok könnyek hulljatok sós patakok,
És zúgjatok ti árva
magyar sóhajok.
13 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Fésűs Éva:
Láttad-e a mezőt nyárban tündökölve, |
13 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Boldogan kacagnak ránk a csillagszemek,
amíg nem láttatjuk velük a könnyeket.
Csodálkozva néznek, tiszta szívvel látnak,
álmai a világ ártatlanságának.
Szemük, mint nyári ég, oly ragyogón tiszta,
tükröt tart a mának a holnapok titka.
Szívünk magasáig kell azt felemelni,
kinek szemeiben fény szeretnénk lenni.
Idézzük a mába azt a tisztaságot,
mit az ember egykor gyermekszemmel látott!
Mosolyukban játszi szivárványfény lángol,
komor-sötét égre csillagot varázsol.
Angyali álmaik, amit megálmodnak,
ígéret a mának, hogy felnőhet holnap.
Csengő nevetésük, mint angyali szózat,
csilingelőn szólja igazát a szónak.
Nem veszhet el addig az ember reménye,
amíg csillag ragyog gyermekien tiszta szemébe.
13 éve | Rné Magdi | 3 hozzászólás
Pisze nyuszi és a hőség
Erdő szélén, rétnek sarkán,
Pisze Nyuszi heverész,
Nagy meleg van, kánikula,
Elviselni de nehéz!
Nyuszi kománk próbálgatott
Mindenféle praktikát,
Hideg vízbe mártogatta
Napsütötte pracliját,
Fülét fújta ventilátor,
Orrát lepke legyezte,
Farka végén, egy jégkockán
Potyázott egy legyecske.
Hiába volt a sok hűtés,
Egy sem tartott sokáig,
Melege volt Nyúl úrfinak,
Fejtetőtől bokáig.
Szenvedett hát Pisze Nyuszi,
Nem talált már hideget,
Meglátta őt Dongó Döme,
És feléje lebegett.
- Gyere Nyuszi!
Pefőfi Sándor
Ha én kedvesemről gondolkodom...
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.
Foly a lemenő nap arany vére
Violaszín hegyek tetejére.
Még messzebb van tőlem, kit szeretek,
Mint azok a violaszín hegyek.
Mért jár a nap keletről nyugatra?
Ha nap volnék, nem járnék én arra,
Nyugatról járnék én kelet felé,
Mert a legszebb lyány ott keleten él.
Feljött az égre az esti csillag,
Ma megint oly különösen csillog,
Felöltözött ünnepi ruhába,
Tán azért, mert kedvesemet látta.
Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?
Mikor leszesz megint közel hozzám?
Vajjon mikor nézek már szemedbe,
Szép szemedbe, hetedik egembe?
(Pest, 1847.
14 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Ligeti Éva
Álom
Ha fénylő lámpását kioltja az ég
S a Hold is felhőtakaróba bújik
Sötét éjszaka fátylat terít körém
Árnya végtelen messzeségbe nyúlik
Neszez a csend, hallgatom nimfák dalát
Lágyan zengő lantján az álom kísér
Színtelen fényekkel jelez odaát
Kavargó légűrben nyugalmat ígér
Zuhanok a tátongó semmi felé
Tehetetlen engedem el a teret
Párnám markolva fordulok befelé
A mindenséggel eggyé álmom tehet.
14 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
Fésűs Éva:
Hóvirág
A hó alól üdezölden
kibújtam, és felkötöttem
pici, fehér bóbitámat,
jó hírt hoztam a világnak!
Alszik még a zúzmarás fa,
fogva tartja fagy varázsa,
de a föld szíve titokban
egyre melegebben dobban.
Erdő, mező, ébredjetek!
Tavasz tündér a vén telet
napsugárral csiklandozza,
míg elcsöppen jégcsap-orra!
vers
14 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
Juhász Gyula: Meseváros
Járatlan úton, fényen, árnyon át,
Keresem én a mesék városát,
Hol régen éltem, szépen, boldogan,
A várost, amely az álmokba van.
Andersen és Grimm s az Ezeregyéj
Erről a helyről annyi jót regél,
Bizton hiszem, hogy megvan valahol,
Csak azt nem tudom én, hogy merre, hol?
De ha gyermekszemekbe nézhetek,
Melyek reményt és békét fénylenek,
Nem kell nekem Grimm, Andersen se kell,
Megvan az út, mely oda vezet el...
14 éve | Rné Magdi | 2 hozzászólás
TÉL
Hófödte tájon, túl köd fátyolón,
végtelennek látszik a mező,
hull a hó, s a fehér paláston
a kristály csipkeszél egyre no.
Cinke röpül az etetőre,
hol szalonna csüng madzagon,
éhes veréb ül a tetőre,
lesi a tyúkot az udvaron.
Kerítés tetején a szarka
cserregve vendégeket jelent,
a hó a mezőt betakarta,
varjústól ehetne idebent.
Míg keringelve lóg a cinke
szalonnástól körbe, s csipeget,
félve leszállva, nézegetve
veréb nyel tengeri-szemeket.
Beburkolódzva, tél-ruhában,
a rövidke nappal elpihen,
korai este homályában
dér száll a világra csendesen.
14 éve | Rné Magdi | 3 hozzászólás
Valóban az élet egy út,amit végig kell járnunk.
Az a jó hozzáállás ,hogy bármerre is visz az út,
lényeg,hogy meglásd,hogy az adott nehézségekből
és problémákból mit sikerült tanulnod,fejlődnöd.
Mindig azt kell szem előtt tartani,
hogy nem csak a cél elérése okozhat örömöt egy ember számára,
hanem az is, még eljut oda.
És ez a legfontosabb,
hogy mindig élvezzük az életünket!
Mert mindig az adott pillanat a fontos,
az amit éppen megélünk és ennek kell magával ragadónak lenni.
Ezt percet,sem a jövőben,
sem a múltban nem tudjuk megélni,
csakis a jelenben.
Ha átadjuk magunkat ezeknek a perceknek és megengedjük,
hogy elrepítsenek,
akkor múltunk szép emlék lesz és
jövőnk teli lesz reményekkel !
Hiszem!
14 éve | Rné Magdi | 6 hozzászólás
Meghitten gondolunk az elmúlt évekre,
Hol örömet, hol bánatot hagyott örökbe.
Tiszteletbe tartva múltat és jövőt,
Feledjük a rosszat, gyűjtsük az erőt.
Bízzunk és reméljük az újévre nézve,
Minden családban legyen egészség és béke.
Tisztesség legyen a vendég az év küszöbén,
Mit örökbe fogadunk a szívünk közepén.
Legyen erő, egészség minden házban,
Kenyér az asztalon a meleg szobában.
Bor, szalonna sose fogyjon el,
Búzánkat a jég sose verje el.
A jókívánságokat lehetne sorolni,
Embertársainkat, igazán szeretni.
Legyen közöttünk a szeretet és békesség,
Az új évezrednek a küszöbén.
Ma még vannak göröngyös utak,
Hol a szeretet nehezen bukdácsolgat.
Bízzunk, talán nem mentél el még,
Az újévben teleszel nálunk a vendég.
Minden ember igazi álma,
Hogy boldogságát egyszer megtalálja.
Szeressük egymást úgy, mint gyermekünk,
Boldogok igazán csak akkor lehetünk.
14 éve | Rné Magdi | 8 hozzászólás
Karácsonyi Tündérek
Ezernyi csillag hull most az égből,
Fagyos kis tündérek suttognak az éjről.
Nem is tündérek, hópihék talán.
Jeges csillagpor hull a Földre rá.
Karácsony éjjelén az ablakból látom,
Fehérbe öltözött a táj kint a határon.
Lelkem megnyugszik, s béke járja át,
Boldogan kívánok "jó éjszakát".
De a millió tündér nem alszik el,
A világ reggel békével kel.
Csillámló táncukkal szeretet szórtak,
Az emberek arcára mosolyt varázsoltak.
Maradjon ez így egész éven át,
Ne csak ha csodáljuk a tündérek táncát!
14 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Várnai Zseni
ÉDESANYÁM
Anyám, ma újra fölsajogtál
szívemben, s újra látlak téged,
amint munkád fölé hajolva
berregteted a varrógépet.
Nyolc gyermek gondja húzta vállad,
nyolc éhes száj kért enni, enni!
tejedet szívtuk, húsod ettük,
s szíved adtad kenyérre kenni.
Ó, most ha élnél, most ha látnád,
mint fordult a szegények sorsa,
kihúznád magad, mint a nyárfa,
s állnál ég felé magasodva,
könnytől mosott szemed a napfényt
szürcsölné, mint a dicsőséget,
minden anyák közt ünnepelnék
a Te anyai elsőséged!
Szegény anyám, sírodra hull már
az új tavasz piros virága,
de bennem lüktet még a véred,
szívemben szíved dobbanása,
szememmel látod fölragyogni,
ami álomként élt csak benned,
érzem, amint fogod a tollam,
s kezemmel írod ezt a verset.
Édesanyám, életem földje,
aki testem, lelkem fogantad:
vagyok, mint voltál anya, én is,
sorsod értelmét nékem hagytad!
Így élsz a mában és jövőben,
minden gyümölcsben, ami érik...
visszük, visszük az élet lángját,
anyám, anyák a végtelenségig!
14 éve | Rné Magdi | 3 hozzászólás
Várnai Zseni
Mama
Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor viszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.
Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.
Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem :
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!
Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.
Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.
Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem!
14 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Dezső Ilona Anna
Fehér Karácsony
A mindenség
Mily apró haszontalan bogarai vagyunk
E hatalmas világnak, melyben élünk.
Mégis, aprócska létünkben úgy képzeljük,
Hogy mi vagyunk a minden, és kérkedünk,
Fitogtatjuk a nem létező, mulandó erőnk,
Mert mindenek vagyunk, mégis semmik.
Legalább egy napján az évnek megállnánk,
Legalább ilyenkor a valóságot, meglátnánk,
A végtelennek hitt világot,
mely néha kinevet,
S bár számunka is van benne hely, mégis kivet:
Mert nem tűri el a másságot,
nem tűri azt, ki más
Irányban halad, kies pusztává ég ittléte az ég alatt.
Ki másként lát, mást hall, és mást gondol felőle,
Annak fekete pokol tüze lesz az egész itteni léte.
Nem tűnhet csak úgy el ennyi szép, mit kaptam.
Ami erőt adott, mi vitte eddigi életemet előbbre,
Amitől kigyulladt a fény a lelkem legmélyében.
Advent van, számot adni kell, illik mindenről,
Mit eddig tettünk, vagy hittünk az elmúlt életről.
Hozzon békességet, áldást adjon lelkemnek az ég,
Hogy tiszta szívvel várjak, a gyertyám már ég.
S apró bogár létem, úgy legyen egész és épp,
Ahogyan nekem szánta, e hatalmas mindenség.
14 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.
Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!
Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.
Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.
Fel
14 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
Erikától kaptuk! pantaneera
Egy jó barátot nem könnyű dolog találni
Szerencse is kell, hozzá jól tudod
Mert barát nem terem minden fán
Ha hiszed, ha nem ez bizony így van
A jó barát mindig igazat mond
Téged soha nem felejt el, mert szeret téged
A szüli napodra, készül és felköszönt
Névnapodat nem felejti el, mert téged ünnepel
Ha süt a nap előtte, ragyogsz mindig a szemében
De ha szomorú vagy és boldogtalan
Akkor neki is fáj, hogy nem vagy vidám
Mert szeretet és barátság a legjobb dolog .
14 éve | Rné Magdi | 1 hozzászólás
Tóth Attila - Mindig van remény
Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.
Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.
Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.
Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél.
14 éve | Rné Magdi | 3 hozzászólás
Reményik Sándor:
A nagy piktor
Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.
Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat.
A bágyadt lombra ahogy rálehel,
Irtóztató és hízelgő a hangja:
Meghalsz, - de utoljára szép leszel.
14 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
Kosztolányi Dezső:
Őszi reggel
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez , részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek felém.
14 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
HOVÁ SIETTEK?
Hova siettek őszi délutánok?
- Ti már csak letarolt utakon jártok
Lábaitok avar, hulló falevél
Eső könnyeitek csapkodja a szél
Komoly a léptetek, megfontolt s biztos
Nem vezet máshoz csak az elmúláshoz.
Hova siettek évek, órák, percek?!
Istenből a múltba ki mehet véletek
Elvisztek vágyat, vigaszt, örömet
Hagyjátok itt a hitet, a lelket
Ha még megmarad, várhatunk jólétet
Hittel remélhetünk örök üdvösséget...
14 éve | Rné Magdi | 2 hozzászólás
Anya
Mondj esti mesét, anya kérlek!
Kötözz be, elestem, vérzek!
Simogass meg, ölelj újra! Beteg vagyok.
Úgy fáj itt a mellkasomban!
Anya,hol vagy?
Hova mentél?
Engem akkor miért szerettél?
Ha rossz voltam, meg miért nem vertél?
Jobb lett volna, minthogy elmentél!
Apa ne sírj!
Anya hazatér!
Amint elmúlik a tél, és majd újra nekem mesél!
Nézd apa hogy sír, gyere haza!
Nyisd ki az ajtót!
Szeretlek anya!
Apa azt mondta, hogy nem jössz soha!
De én nem hiszem el, hazug a szava!
14 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
Arany János:
Családi kör
Este van, este van: ki-ki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is .
14 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
Ez A Nap!
Ez a nap majdnem olyan,mint a többi
De az emlék,már a holnap poharát tölti
És holnap,most még csak álomvilág
Ám a perc itt van,mosollyal nyit reád
Hogy legyen erőd,legyen hited
Amíg utadon terhedet viszed
És tudj nevetni,játszani örömmel
Hogy a holnap Szeretni jöjjön el
Napsugárral,esővel,szivárvánnyal
A szívedben tűzzel a kertedben száz virággal
S hogy legyen,aki SZERET,s ott
LEGYEN VELED!
Juhász Gyula
Mint akit a sors itt felejtett,
Úgy járom én a furcsa kertet,
Amely életnek hívatik,
Keresek benne valakit,
Aki szemének bársonyával
És hangja meleg aranyával
Mint rég, megint elandalit.
Mi nem búcsúztunk el soha,
Két meghitt, régi cimbora,
Ki együtt harcolt, álmodott,
Kiket, mint minden álmodót,
Sokszor fölébresztett az élet,
Mikor vetésük semmivé lett.
De valahol, túl földi gondon,
Van egy sarok, hol meghúzódom
S megint találkozom veled.
S ha mosolyogva kérdezed,
Mi újság?
14 éve | Rné Magdi | 5 hozzászólás
Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág - raj;
a sebekből új hajtás tör ki, és
ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal?
Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik; növekvő csodáim
már az egész láthatárt beborítják.
14 éve | Rné Magdi | 3 hozzászólás
FÉSÜS ÉVA
CSAK ENNYI
Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.
Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.
Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni
.
Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj,
Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd .
14 éve | Rné Magdi | 0 hozzászólás
A
kutya vagy eb (Canis familiaris) ujjon járó ragadozó állat, a farkas
(Canis lupus) háziasított alfaja. Az egyetlen olyan állatfaj, amely
latin nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt.
Az én kutyám
Az én kutyám házőrző,
ilyet nem rajzol körző.
Itt járkált a nyomomban,
megbotlott a gyomokban.
Kutya módra kutyagolt,
pedig kicsi kutya volt.
Kutya fülű, tarka eb,
az alomban született.
14 éve | Erdész Sára | 13 hozzászólás
Csodaszép anyák napi versre bukkantam! Amikor valami szép dolgot találok, legyen az kép, vers, vagy bármi, amit értéknek tekinthetünk, mindig sajnálom, hogy az anyukámmal ezeket már nem oszthatom meg... ezt is most szívesen felolvasnám neki. Ehelyett most veletek osztanám meg, ha nem bánjátok!
Az én anyám
Az én anyám csendes nyugodt, szelíden szerető jó anya,
amelyből - tudom - sok százezernyi él és szeret,
félt, dédelget s aggódva felnevel
egy - egy lányt, fiút, úgy ahogy
anyám teszi, ahogy ő nevel
szelíd mosollyal, kedvesen.
14 éve | Rné Magdi | 2 hozzászólás
Gámentzy Eduárd:
Látod!?
Lopjál el egy percet
Mindennap magadnak,
Mikor nem figyelnek!
Mikor elaludtak
Azok, akik őrzik
Előled,... hogy ne tedd!
Akkor kell csinálni
Úgy, hogy észre se vedd
te sem, csak érezzed!
Valamit most kaptál,
Még ha úgy loptad is
Mégis megmarad már
Neked mindörökké!
Csak neked!... Nem másnak!
- Ha keresnék rajtad,
- Mondd, hogy nem is láttad!
Ebből a pár percből,
Lesznek majd az évek,
Amiről utólag
Azt mondhatod: "/Szépek
voltak!"/...
15 éve | Rné Magdi | 2 hozzászólás
Nadányi Zita:
Apu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserû,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: apu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserûbõl édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
,,Apu, apu! Apu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Apu, apu, apu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
Apu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
?Pacsírtaszót hallok megint?
Igazi tavaszhirdetõ, mert csakugyan az elsõ költözködõ madár, mely itt-ott néha már február közepén feltünik, általában pedig, az országos középnap szerint: márcz. 2-3-án. Elõfordul, hogy gyenge teleken vagy a délibb megyékben egyesek el sem távoznak tõlünk.
Nemsokára megérkezése után a kiengedõ idõ fényesebb, enyhébb napsugarai megdobogtatják sziveiket: pár után néznek. S ha ilyenkor sétálunk ki a mezõre, alig szabadulhatunk meg attól a hatástól, a mit a pacsirták gyakorolnak reánk.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás