Mécs László

A gyermek játszani akart

A vonat futott. A kupé-dobozok
szűkek voltak. A gyermek unatkozott.
Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
A csermely áradt. A gyermek játszani akart.

A gyermek szeme tükröt keresett:
anyjára mosolygott s várt egy keveset,
az anya arca nem tükrözte vissza,
szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a bankárra mosolygott s várt egy keveset,
a bankár arca nem tükrözte vissza,
börzét böngészett.

Füst Milán: Őszi sötétség Nyilas-hava Ősz van, korán sötétül és künn esik. Vénűl az idő s könnyei szakállára peregnek. Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg, S csak ködös hajnalidőbe' derül, mikor rohanó, Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószivű szellem, Idegen szellem közeleg s tengerzöld Szőllőfürtöt tart bús arca elé. Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik. Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek.

Kovács Ákos :

Egyetlen hívó szó elég...


Egyetlen hívó szó elég
és rózsaszínű derengés lebeg
lüktetnek tompa lágy zenék
nyirkos langymeleg
pattant új rügyet.
A kényelemből elég lesz hamar
egyszerre fájni kezd a lét
a kitelt idő még több fényt akar
így feszíti szét bársony keretét.

Egyetlen hívó szó elég
egyetlen elomló alak
a hevült ösztön máris lánggal ég
egy vétlen mozdulat
és a gyöngysor elszakad.
Ziháló párnák közt a nász
tengernyi kéjben fuldokol
fokozza önmagát a láz
egy hullámfodor mindent elsodor.

Harmath József

FOLYÓ FOLYIK

 

Folyó folyik a falun át,

Belehajlik egy fűzfaág.

Halak cikáznak a sekélyben,

Majd lemerülnek a mélybe.

Fűzfa mellett öreg akác lombja,

Tüskebokor nőtt alóla.

Bokorban egy kismadár,

Csőrében fűszál,

Felröppen és válladra száll.

Nézd a szemét, bele van írva,

Hogy veled vagyok minden éjszaka.

Szedek én is friss füvet,

Bolyongok a folyó partján,

Magammal a sok kérdéssel.

Elfordult a szíved?

Vagy csak úgy érzem?

 

 

Kányádi Sándor:

Jön az ősz  

Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja,

kurtítja a hosszú napokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

((¦¦¦ (—`'•.¸(—`'•.¸ *¦*¸.•'´—)¸.• '´ —)¦¦¦ ))
(((---==--- Mosolygós napot! ---==---)))
((((¦ ¸.•'´(_¸.•'´*¦¦¦ ¦¦¦*`'•.¸_)` '• .¸ ¦))))
((¦¦ (_¸.•'´(_¸.•'´* ¦¦¦¦*`'•.¸_)`' •. ¸_)¦¦)
((((¦¦¦(_¸.•'´(_¸.•'´*¦*`;•.¸_)`'- .¸ _)¦¦¦)))

 

Egy szép nap jöttél s barátommá lettél,
A nett forgatagában talán megkedveltél.
Remélem tudod, hogy én ott vagyok melletted.

Ha nem is testben de lélekben mindenképp,
S hogy megismerhettelek az nekem egy ajándék.
Amikor nem kell más, csak mosoly,

s mindenki rideg mint a jég.

 

Mikor mindenki túl komor, akkor hozzám gyere még!
Néha, csak jó szó kellene, valaki fogja meg kezed,
S nincs senki, kitől megkapod?
Hívjál, Én ott leszek Veled!!!!

KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK!

A Nemzetközi Gyermeknapot a világ számos országában megünneplik.Az ünnepet először Törökországban tartották meg 1920-ban (1920. április 23.),
A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949 novemberi határozata alapján. 1950 óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a NEMZETKÖZI GYERMEKNAPot.

A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek jogaira, sajátos világukra



Tanítsd a gyereket úgy élni,
egész évben tudjon szeretni,
minden megélt percnek örülni,
a rászorulónak kezet nyújtani,
szívbéli mosollyal rátekinteni,
az éhezőnek kenyeret adni,
kedves szavakkal vigasztalni,
a síró arcokról könnyet letörölni,
helyére mosolyt varázsolni,
a gonosz embernek példát mutatni,
miként tud jobb emberré válni,
bármit hoz a sors,
embernek maradni,
hisz minden embert lehet szeretni,
csupán szíve legmélyébe látni,
a magját benne elültetni,
hogy egy jobb nemzedék tudjon felnőni
kik, az életet jobbá tudják tenni,
a Földre áldott békességet hozni!

 

Hogyan vártalak?

MEG VAN IRVA....
Elmondom mi lesz, látok a jövőbe,
Az emberek nem bírják az éhezést jövőre.
Akkora indulat, öldöklés és rablás,
Nem lesz két ember, ki elviseli egymást.

Zárt ajtóknál, félelemben élni.
Nem lesz segítség, nem lesz kitől kérni.
Gyűlölet, indulat az emberek szemében,
Szeretet kihal, mindenki szívében.

Jaj mi lesz veletek jövő nemzedéke?
Soha nem lesz a világon, igazán béke,
A túlélésért, bűnbe fogtok esni.

Valami szép

A testnek, léleknek szépsége
Mind benned öszpontosúl
S tudom hogy senki sem szeret
Lángolóbban vadabbúl

Az élet minden szikrájában
A te szépséged tükröződik
Az élet minden órájában
Lelkem utánad szomjazik

Halott minden perc nélküled
Egyre csak fogy a remény
Hogy valaha meg érintketlek
Epekedem légy enyém

Azt szó, azt írás nem adhatja
Vissza ami bennem tombol
Minden érzés és gondolat
Rólad szól csak neked dalol

Sebzett lelkemnek csak te és
Senki más nem adhat nyugvást
Nézz rám, érints meg és fogadd
Engem szeretsz és senki mást

Bolond vagyok hisz csak álmot
Kerget ez az érzelem
Nem ismersz és nem hiszem hogy
Tudnád azt, hogy létezem

De akkor is az enyém vagy ha
Nem itt hát az álmokban
Ott te látsz és ismersz, szeretsz
Te vagy az én végzetem

Ezen pici világomban
Ketten vagyunk te meg én
Veled vagyok egész ember
Magányom e szigetén

 

Májust köszöntő!

 

Szeretem a májust, s minden éjszakáját
tavaszi szerelmek kibontakozását,
szerelem mindenhol az egész vidéken
szerte a világban, földön és az égen.

 

 

Nyílnak a virágok felpezsdül az élet,
feltörnek bennem is régi szenvedélyek,
amerre járok gyönyörű zöld minden
májusi szerelemnél semmi szebb nincsen

A májusi napfény szétszórja sugarát,
szikrázó napfényben fürdetheted orcád
a májusi hónap még szebb a többinél,
a májusi zápor mindig aranyat ér.

 

Szeretem a májust minden napjával
enyhet adó szellő lágy fuvallatával
a mézelő fáknak édes illatával,
az út menti fák minden virágával.

Kinyílnak a hársak, nyílnak az akácok
virágtenger a rét amerre most járok,
a gesztenyefák mind virágba borultak
gyertya virágjukból lábam elé hulltak.

 

---

 

Menahem Győző

Egy csöppnyi porszem.

Felnézel, és látod fejed fölött
tündöklik az ég.
Fényben úszó, színes ködöt
látsz, a szürkeség
sem a komor kedvben szövött
halotti lepel.
Az élet egy mennyből szökött
lep el.
Gyönyör, tökély, harmónia,
paradicsomi lét.
Csengő anyagszimfónia
ontja lágy zenéjét.
Elfelejtkezel magadról,
és megbabonáz,
nem tudod már azt sem hogy hol,
és miben állsz.
A megtorpant zsákút
alapjainál
az élet, és ősmotorja
folyton komponál.
Érzed, mindenütt ott trónol
a lét és halál harca.
Álmodó lelked behódol,
és érzi a vihart.

Felocsúdva körbenézel,
zord való ölelésben,
bár elfedve gyöngéd kézzel.
Mégsem tűnhet el
a sok kínnal, szenvedéssel
teremtett remek élet,
melyből már te is kivésel
egy csöppnyi porszemet.

 Várnai Zseni:Szeretni

 

 

Néhány Wass Albert vers a kedvenceink közül:

Erdélyi fák között

Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél.
Összel, mikor a hervadás leszáll,
s az árva fák közt zúgni kezd a szél.
És tavasszal, mikor a holt mezökre
az élet lüktetése visszatér.
Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán pacsirta dalol,
úgy ég olyankor,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 úgy fáj valahol...

Ó, mily hatalmas könnyek hullnak az égből,
Siratja hazánkat sok fekete felhő.

S könnyben ázik, e szegény szép magyar föld,
Népének terhe nyomja, mit óriás kő.

Ébredj, járd a táncot, s örvendj te szegény,
Nem vágja még az életed borotva él!
Szólj zene halkan lágyan, s oly csendesen,
Szegény hazám a koldusod dalol neked.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hulljatok könnyek hulljatok sós patakok,
És zúgjatok ti árva magyar sóhajok.

 

 

	Fésűs Éva: Láttad-e? Láttad-e az erdőt, láttad-e a völgyet, mikor megbűvölte május mosolygása? Mikor a madarak zengve összegyűlnek új fészek-rakásra, s tavaszt ünnepelnek lelkendező fecskék, én is velük együtt dalolni szeretnék.                                                         Láttad-e a mezőt nyárban tündökölve, hogy a két szemedet is be kellett hunynod?

Boldogan kacagnak ránk a csillagszemek,
amíg nem láttatjuk velük a könnyeket.
Csodálkozva néznek, tiszta szívvel látnak,
álmai a világ ártatlanságának.

Szemük, mint nyári ég, oly ragyogón tiszta,
tükröt tart a mának a holnapok titka.
Szívünk magasáig kell azt felemelni,
kinek szemeiben fény szeretnénk lenni.

Idézzük a mába azt a tisztaságot,
mit az ember egykor gyermekszemmel látott!

 
Mosolyukban játszi szivárványfény lángol,
komor-sötét égre csillagot varázsol.

Angyali álmaik, amit megálmodnak,
ígéret a mának, hogy felnőhet holnap.
Csengő nevetésük, mint angyali szózat,
csilingelőn szólja igazát a szónak.

Nem veszhet el addig az ember reménye,
amíg csillag ragyog gyermekien tiszta szemébe.

Pisze nyuszi és a hőség

Erdő szélén, rétnek sarkán,
Pisze Nyuszi heverész,
Nagy meleg van, kánikula,
Elviselni de nehéz!

Nyuszi kománk próbálgatott
Mindenféle praktikát,
Hideg vízbe mártogatta
Napsütötte pracliját,

Fülét fújta ventilátor,
Orrát lepke legyezte,
Farka végén, egy jégkockán
Potyázott egy legyecske.

Hiába volt a sok hűtés,
Egy sem tartott sokáig,
Melege volt Nyúl úrfinak,
Fejtetőtől bokáig.

Szenvedett hát Pisze Nyuszi,
Nem talált már hideget,
Meglátta őt Dongó Döme,
És feléje lebegett.

- Gyere Nyuszi!

 

 

 

Pefőfi Sándor
Ha én kedvesemről gondolkodom...

 

Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.

Foly a lemenő nap arany vére
Violaszín hegyek tetejére.
Még messzebb van tőlem, kit szeretek,
Mint azok a violaszín hegyek.

 

Mért jár a nap keletről nyugatra?
Ha nap volnék, nem járnék én arra,
Nyugatról járnék én kelet felé,
Mert a legszebb lyány ott keleten él.

Feljött az égre az esti csillag,
Ma megint oly különösen csillog,
Felöltözött ünnepi ruhába,
Tán azért, mert kedvesemet látta.

Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?
Mikor leszesz megint közel hozzám?
Vajjon mikor nézek már szemedbe,
Szép szemedbe, hetedik egembe?

(Pest, 1847.

Ligeti Éva

Álom

Ha fénylő lámpását kioltja az ég

S a Hold is felhőtakaróba bújik

Sötét éjszaka fátylat terít körém

Árnya végtelen messzeségbe nyúlik

Neszez a csend, hallgatom nimfák dalát

Lágyan zengő lantján az álom kísér

Színtelen fényekkel jelez odaát

Kavargó légűrben nyugalmat ígér

Zuhanok a tátongó semmi felé

Tehetetlen engedem el a teret

Párnám markolva fordulok befelé

A mindenséggel eggyé álmom tehet.

 

 

 

 

 

 

Fésűs Éva:
Hóvirág

A hó alól üdezölden
kibújtam, és felkötöttem
pici, fehér bóbitámat,
jó hírt hoztam a világnak!

 
Alszik még a zúzmarás fa,
fogva tartja fagy varázsa,
de a föld szíve titokban
egyre melegebben dobban.

Erdő, mező, ébredjetek!
Tavasz tündér a vén telet
napsugárral csiklandozza,
míg elcsöppen jégcsap-orra!
vers

Juhász Gyula: Meseváros

Járatlan úton, fényen, árnyon át,
Keresem én a mesék városát,
Hol régen éltem, szépen, boldogan,
A várost, amely az álmokba van.

Andersen és Grimm s az Ezeregyéj
Erről a helyről annyi jót regél,
Bizton hiszem, hogy megvan valahol,
Csak azt nem tudom én, hogy merre, hol?

De ha gyermekszemekbe nézhetek,
Melyek reményt és békét fénylenek,
Nem kell nekem Grimm, Andersen se kell,
Megvan az út, mely oda vezet el...

TÉL

Hófödte tájon, túl köd fátyolón,
végtelennek látszik a mező,
hull a hó, s a fehér paláston
a kristály csipkeszél egyre no.

Cinke röpül az etetőre,
hol szalonna csüng madzagon,
éhes veréb ül a tetőre,
lesi a tyúkot az udvaron.

Kerítés tetején a szarka
cserregve vendégeket jelent,
a hó a mezőt betakarta,
varjústól ehetne idebent.

Míg keringelve lóg a cinke
szalonnástól körbe, s csipeget,
félve leszállva, nézegetve
veréb nyel tengeri-szemeket.

Beburkolódzva, tél-ruhában,
a rövidke nappal elpihen,
korai este homályában
dér száll a világra csendesen.

 

 

 

Valóban az élet egy út,amit végig kell járnunk.
Az a jó hozzáállás ,hogy bármerre is visz az út,

lényeg,hogy meglásd,hogy az adott nehézségekből
és problémákból mit sikerült tanulnod,fejlődnöd.

Mindig azt kell szem előtt tartani,

hogy nem csak a cél elérése okozhat örömöt egy ember számára,
hanem az is, még eljut oda.
És ez a legfontosabb,

hogy mindig élvezzük az életünket!

Mert mindig az adott pillanat a fontos,

az amit éppen megélünk és ennek kell magával ragadónak lenni.
Ezt percet,sem a jövőben,

sem a múltban nem tudjuk megélni,

csakis a jelenben.
Ha átadjuk magunkat ezeknek a perceknek és megengedjük,

hogy elrepítsenek,
akkor múltunk szép emlék lesz és

jövőnk teli lesz reményekkel !

Hiszem!

Meghitten gondolunk az elmúlt évekre,
Hol örömet, hol bánatot hagyott örökbe.
Tiszteletbe tartva múltat és jövőt,
Feledjük a rosszat, gyűjtsük az erőt.

Bízzunk és reméljük az újévre nézve,
Minden családban legyen egészség és béke.
Tisztesség legyen a vendég az év küszöbén,
Mit örökbe fogadunk a szívünk közepén.

Legyen erő, egészség minden házban,
Kenyér az asztalon a meleg szobában.
Bor, szalonna sose fogyjon el,
Búzánkat a jég sose verje el.

 

A jókívánságokat lehetne sorolni,

Embertársainkat, igazán szeretni.
Legyen közöttünk a szeretet és békesség,
Az új évezrednek a küszöbén.

Ma még vannak göröngyös utak,
Hol a szeretet nehezen bukdácsolgat.
Bízzunk, talán nem mentél el még,
Az újévben teleszel nálunk a vendég.

Minden ember igazi álma,
Hogy boldogságát egyszer megtalálja.
Szeressük egymást úgy, mint gyermekünk,
Boldogok igazán csak akkor lehetünk.

Karácsonyi Tündérek

Ezernyi csillag hull most az égből,
Fagyos kis tündérek suttognak az éjről.
Nem is tündérek, hópihék talán.
Jeges csillagpor hull a Földre rá.

Karácsony éjjelén az ablakból látom,
Fehérbe öltözött a táj kint a határon.
Lelkem megnyugszik, s béke járja át,
Boldogan kívánok "jó éjszakát".

De a millió tündér nem alszik el,
A világ reggel békével kel.
Csillámló táncukkal szeretet szórtak,
Az emberek arcára mosolyt varázsoltak.

Maradjon ez így egész éven át,
Ne csak ha csodáljuk a tündérek táncát!

Várnai Zseni

ÉDESANYÁM

Anyám, ma újra fölsajogtál
szívemben, s újra látlak téged,
amint munkád fölé hajolva
berregteted a varrógépet.
Nyolc gyermek gondja húzta vállad,
nyolc éhes száj kért enni, enni!
tejedet szívtuk, húsod ettük,
s szíved adtad kenyérre kenni.

Ó, most ha élnél, most ha látnád,
mint fordult a szegények sorsa,
kihúznád magad, mint a nyárfa,
s állnál ég felé magasodva,
könnytől mosott szemed a napfényt
szürcsölné, mint a dicsőséget,
minden anyák közt ünnepelnék
a Te anyai elsőséged!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szegény anyám, sírodra hull már
az új tavasz piros virága,
de bennem lüktet még a véred,
szívemben szíved dobbanása,
szememmel látod fölragyogni,
ami álomként élt csak benned,
érzem, amint fogod a tollam,
s kezemmel írod ezt a verset.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Édesanyám, életem földje,
aki testem, lelkem fogantad:
vagyok, mint voltál anya, én is,
sorsod értelmét nékem hagytad!
Így élsz a mában és jövőben,
minden gyümölcsben, ami érik...
visszük, visszük az élet lángját,
anyám, anyák a végtelenségig!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Várnai Zseni

Mama

Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor viszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.

Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.

Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem :
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!

Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.

Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem!

Dezső Ilona Anna

Fehér Karácsony

 

Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.

Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!

 

Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.

Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel

Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.

Fel

 

Erikától kaptuk! pantaneera

 

 

Tóth Attila - Mindig van remény

 

Ha rád tör a magány ne félj,

mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.

Ne fuss el, újra fel kell kelned!

A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél.

Kosztolányi Dezső:
Őszi reggel

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez , részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek felém.

 

               HOVÁ SIETTEK?

Hova siettek őszi délutánok?
- Ti már csak letarolt utakon jártok
Lábaitok avar, hulló falevél
Eső könnyeitek csapkodja a szél
Komoly a léptetek, megfontolt s biztos
Nem vezet máshoz csak az elmúláshoz.

Hova siettek évek, órák, percek?!
Istenből a múltba ki mehet véletek
Elvisztek vágyat, vigaszt, örömet
Hagyjátok itt a hitet, a lelket
Ha még megmarad, várhatunk jólétet
Hittel remélhetünk örök üdvösséget...

Anya

Mondj esti mesét, anya kérlek!
Kötözz be, elestem, vérzek!
Simogass meg, ölelj újra! Beteg vagyok.
Úgy fáj itt a mellkasomban!
Anya,hol vagy?

Hova mentél?
Engem akkor miért szerettél?
Ha rossz voltam, meg miért nem vertél?
Jobb lett volna, minthogy elmentél!

 

Apa ne sírj!
Anya hazatér!
Amint elmúlik a tél, és majd újra nekem mesél!
Nézd apa hogy sír, gyere haza!
Nyisd ki az ajtót!
Szeretlek anya!
Apa azt mondta, hogy nem jössz soha!

 
De én nem hiszem el, hazug a szava!

Ez A Nap!

Szabó Lőrinc
Varázskert


Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik; lelkem erejét
egy egész kert virágai, hogy isszák.

Én vagyok az a kert; virágok, ágak
nőnek körém és fölém lombosodnak
élő lugasnak, gyümölcskoronának.

 

Örök kertemben, napfényes lugasban,
álmodó kertész, nézek szanaszét;
kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van.

Ellenségem irigy viharok vad
rohamai, rázzátok fáimat;
hulljon a férges, kell a rovaroknak.

 

Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág - raj;
a sebekből új hajtás tör ki, és
ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal?

Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik; növekvő csodáim
már az egész láthatárt beborítják.

 

 

 

FÉSÜS ÉVA
CSAK ENNYI

Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.

Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni

 .

 
Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj,

Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd .

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csodaszép anyák napi versre bukkantam! Amikor valami szép dolgot találok, legyen az kép, vers, vagy bármi, amit értéknek tekinthetünk, mindig sajnálom, hogy az anyukámmal ezeket már nem oszthatom meg... ezt is most szívesen felolvasnám neki. Ehelyett most veletek osztanám meg, ha nem bánjátok!

Az én anyám

 

Az én anyám csendes nyugodt, szelíden szerető jó anya,

amelyből - tudom - sok százezernyi él és szeret,

félt, dédelget s aggódva felnevel

egy - egy lányt, fiút, úgy ahogy

anyám teszi, ahogy ő nevel

szelíd mosollyal, kedvesen.

Gámentzy Eduárd:
           Látod!?

Lopjál el egy percet
Mindennap magadnak,
Mikor nem figyelnek!
Mikor elaludtak
Azok, akik őrzik
Előled,... hogy ne tedd!
Akkor kell csinálni
Úgy, hogy észre se vedd
te sem, csak érezzed!
Valamit most kaptál,
Még ha úgy loptad is
Mégis megmarad már
Neked mindörökké!
Csak neked!... Nem másnak!
- Ha keresnék rajtad,
- Mondd, hogy nem is láttad!
Ebből a pár percből,
Lesznek majd az évek,
Amiről utólag
Azt mondhatod: "/Szépek
voltak!"/...

I feel satisifed after reading that one.

I have exlacty what info I want. Check, please. Wait, it's free? Awesome!

Precision Job Search is the branded seeker product powered by Mo&r7esn#821t;s overhauled back-end search engine. Power Resume Search is the recruiter version. Both come out of beta on Feb. 2, the official launch date of 6Sense, the branding Monster is applying to the semantic search engine it built out of technology it acquired when it bought Trovix.

Nadányi Zita:
Apu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserû,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: apu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserûbõl édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

,,Apu, apu! Apu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Apu, apu, apu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Apu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Ich fand denn ersten Teil ja weiendlsch besser, der zweite war doch nur noch zum Geld machen. Nur mal am rande, der Post ist ja auch schon ein wenig e4lter, kommt hier eigentlich mal wieder ein neuer Post?

Óbecsei István: Szeressétek az öregeket

?Pacsírtaszót hallok megint?

Igazi tavaszhirdetõ, mert csakugyan az elsõ költözködõ madár, mely itt-ott néha már február közepén feltünik, általában pedig, az országos középnap szerint: márcz. 2-3-án. Elõfordul, hogy gyenge teleken vagy a délibb megyékben egyesek el sem távoznak tõlünk.

Nemsokára megérkezése után a kiengedõ idõ fényesebb, enyhébb napsugarai megdobogtatják sziveiket: pár után néznek. S ha ilyenkor sétálunk ki a mezõre, alig szabadulhatunk meg attól a hatástól, a mit a pacsirták gyakorolnak reánk.