Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Manci. Nagyon szép házikóban élt az erdő szélén, Édesanyjával és öccsével, Marcival.
Manci mindig vidám volt, sokat segített az anyjának a házimunkában és jól is tanult� Az iskola, ahová járt, nem messze volt a házuktól. Az erdő közepén, egy hatalmas tisztáson állt.

Manci testvére, Marci még kicsi volt, nem rég tanult meg járni-beszélni.

Manci sokat vigyázott rá, míg anyjuk gombát szedett az erdőben, vagy ha épp a piacra ment eladni azt.

Történt egyszer, hogy a két gyerek egyedül maradt otthon.

Míg Marci játszott az építőkockával, Mancinak életében először mosnia kellett. Neki is látott jókedvűen, s közben kedvenc dalát énekelte:

 
Kontyos kendős őszanyó söpröget a kertben,
vörös-arany falevél ripeg-ropog zörren.
Reggel-este ruhát mos, csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ, a völgy mosóteknő.

Kint az udvaron egy nagy teknőben gyömöszölte, dörzsölgette a ruhákat. Igaz már sokszor látta anyját mosni, mégis a Marci nadrágjából sehogy se akart kijönni a tegnapi zöld fű-folt.

Szomorúan, fejét fáradt kis kezeibe temetve sírni kezdett.

Egyszer csak azt érezte, hogy valaki megsimogatja a haját.
Felnézett könnyes szemeivel és mit látott?
Egy gyönyörű, világos barna bundájú, kedves mackó állt előtte.

-Ne sírj Manci, majd én segítek Neked!
mondta a maci és elővett egy kis zacskó fehér port a bundájából és ráöntötte a foltra.  Mire Manci észre vette volna,

már el is tűnt a nadrágból a csúnya, zöld folt.

-Ki vagy Te, kedves mackó, honnan jöttél?
- kérdezte Manci szinte kipirult arccal.

-Coccolino vagyok és a Nagy Kék Tó országából jöttem.
Ott, a mosómedvéknél tanultam ki a mosás összes csínját-bínját és mivel

Te mindig jó gyerek voltál Manci
hát eljöttem segíteni neked.
Ha elkészültél a mosással, itt van ez a kék folyadék.
Míg Manci az üvegcsét nézegette,
Coccolino maci úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben.

Manci megfogadta a maci tanácsát és mire anyja haza jött, épp megszáradtak a kiterített ruhák.
Együtt hajtogatták össze az illatos ruhákat és rakták azokat a megfelelő helyre.

-Te Mancikám, mitől van ilyen csodálatos tavasz-illata a kimosott ruháknak? - kérdezte az anyja kíváncsiskodva.

-Ettől a Nagy Kék Tó  víztől,
amit Coccolino maci hagyott itt.
Elég egyetlen csepp az öblítő vizébe, és a ruha ilyen illatos lesz és tapintásuk, mint a bársony- mutatta lelkesedve Manci az üvegcsét.

Hitte is meg nem is a történetet az anyja de igaz, ami igaz,

Manci még sosem hazudott neki és az üveg is valódi volt
 Így hát mosolyogva megölelte és megdicsérte ügyes kislányát.

Manci fáradtan, de nagyon boldogan bújt be aznap az ágyikójába és a párnáján valami puha dolog simult az arcához.

Először megijedt, de aztán a Hold-sugár fényénél, megpillantott egy kabala macit, aki nagyon hasonlított Coccolino macira.
Magához ölelte és elaludt.

Hogy került a párnára a maci?
Ne is kérdezzétek gyerekek!!!
Csak legyetek Ti is jók és csoda történik majd veletek!!!

Na itt a vége, fuss el véle!