marcsicserna   Tól kaptuk! 

Honnan és mikortól ered az ünnep? Vajon tudja ezt még valaki? Kutakodtam a neten, de csak az alábbiakat leltem.

A világ több országában megtartott ünnep a gyermeknap. 1950. óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949. novemberi határozata alapján. A cél ekkor az elmaradott, háború sújtotta országok gyermekeinek megsegítését szolgáló akciók szervezése volt. Hasonló rendezvény már a II. vh. előtt is létezett: gyermekhét, amely először 1931. májusában került megrendezésre, elsősorban jótékonysági céllal.

Persze, nem egyszerű ez a történet, mert ha csupán 1931 óta tartunk gyermeknapot, akkor a Budapesti Napló 1906. május 26-i számában Ady Endre miért ír e jeles napról?

"Gyermekek napja

Andrássyt mélyen meghatotta a látvány. A Halász-bástya fokáról zuhant le a gyermek. Véres, törött és elalélt volt. És ami fő: úriruhát viselt a gyermek. E sorokat az újsághírből repetáljuk. Andrássy meg volt rendülve, mert úriruhás gyermek szerencsétlenségét látta. Mink is megrendültünk a kis Szabó Lajos katasztrófáján. Ám holnap lesz Magyarországon az első gyermeknap, s kérve-kérünk mindenkit: szeressék a gyermeket. Ne csak az úriruhást, de szeressenek minden gyermeket. Mert mind a mienk, a rongyos, a hülye, a béna is. Apponyi nemcsak az úri madarak és úri fák sorsával törődik. A gyermek legyen a modern társadalom szentje, mert az is. Az akaratunk az életünk a jobbulásunk, a jövőnk. Élni és örülni jobban tudnak, mint mink. Elszomorodni és sírni is jobban tudnak. Mi, szegény, szamár felnőttek, gyakran zuhanunk le az élet Halászbástyájának fokáról. Úgy kell nekünk, vén haszontalanoknak. Mi boldogtalan s boldog rókái az életnek, nem érdemlünk mást, mint ami éppen ér bennünket. De a gyermek: az más, az szent, az örüljön. És végre, hogy a Nyugat ilyen módon is hódít nálunk. Háromszázhatvanöt napból a madarak és fák után végre adunk egy napot a gyermekeknek is. Legyen szép és megáldott a holnapi nap. A magyar gyermek első napja. Fakadjon belőle áldás azoknak is, akik e napon a gyermekre gondolnak. Csak meg ne egye ezt a napot a magyar parádézás. A felnőttek szereplő-vágya, a hűhó. "

A fenti gondolatokból álljon itt a lényeg: május utolsó vasárnapja gyermeknap. Nézzünk gyermekeinkre más szemmel, okozzunk neki örömet, szeretgessük, hisz ez az ő napjuk lesz! Egy pillanat alatt elillan az a néhány év amíg gondtalan, felhőtlen gyermekkorukat tölthetik. /forrás: internet/




Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.



Kaffka Margit: Petike jár

Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova - együgyü, tündéri nesszel
Most tipeg által egy ócska szobán.
Ébred a szivem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső.
Amikor látom, a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmim, szürke iráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top. Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul.
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most-most! Elhagyja és indul előre.
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
Megered szaporán, elesni nem ér rá.
Előrehajlik - s az ölembe' van.

Tetszik a játék, kezdheti ujra.
A karszék mellé kerülök én,
- Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne.
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik. majd felkél szepegve
S uj erővel fog ujra neki.
Rózsaszin ujját előretartva
"Tip-top " - így indul óvatosan.
Halkan selypítve biztatja magát, hogy:
"Csak las-san, okos-san, Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borus káprázat szállt le reám.
Tünnek az évek. Megöregedtem.
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím, néha erős lépés zaja hallik.
Jön egy daliás, ifju legény:
Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?"
"Tip-top " - öregesen járom körül én.

S míg sok vidám csinyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli kacagva, vigan -
"Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"



Várnai Zseni: Nevek

Azt mondtam akkor: legyen a neve Gábor,
Gábriel, mely egy arkangyal neve,
mert szép volt már az első pillanatban,
és homlokán a csillagok jele.

Nagyobb és szebb volt minden újszülöttnél,
szeme oly mély, akár a tengerek,
zöld volt, és kék, majd szürke, és sötétlő,
ma sem tudom, milyen színe lehet.

Legyen Gábor, mondtam egy sejtelemtől
elkapva, és e betűk ereje
megrázott, mint az áram, és szívemben
kigyúlt a láng: nem lehet más neve!

Így lett ő Gábor, s neve szárnyat öltött,
s mert szárnya nőtt, el kellett szállnia...
mikor kislánykám megjelent a földön,
mondtam: a neve legyen Mária!

Illett reá, s mintha szelíd szemével
sugallta volna nékem e nevet,
megértettem, s rátűztem homlokára,
mint koszorút, mint tiszta, szép jelet.

Mert jel a név s viseljük mindhalálig,
és Mária a Madonna neve,
betűi, amint lágyan összefolynak,
mintha egy arcon könnycsepp pergene.

S mintha Napkelet illatát lehelné
az öt betű, mind más-más illatot,
amit gyógyírnak szívünk bánatára
tündéri kertek lelke hullatott.

Mirrha, áloé, rózsa, istenfa, alma:
az: M, az: Á, az: R, az: I, az: A,
fűszerben, fában, gyümölcsben, és virágban
az illatok illatja: Mária!

Így élünk mind, nevünkkel megjelölve,
mert sors a név s titkos mágia,
egyik röpül, mert Gábrielnek hívják,
a másik sír, mert neve: Mária!



"Az embert megszülni nehéz, de jóra nevelni még nehezebb."
Maxim Gorkij