A vidám kislány a rugózó fürtjeivel, majdnem 5 éves volt. Mialatt anyukájával várakozott a sorban megpillantott egy szikrázó gyöngyökből álló nyakláncot egy rózsaszín áttetsző dobozban.

- Oh anyukám megkaphatom? Légyszíves, anyuci légyszíves!
Az édesanyja gyorsan megnézte a doboz alját és vissza pillantott a kislány könyörgő kék szemeire, 1 dollár 25 cent az majdnem 2 dollár, ha tényleg szeretnéd ezt a gyöngysort, kigondolok egy kis extra házi munkát, és észre sem veszed, milyen gyorsan összegyűjtesz majd annyi pénzt, hogy te magad megveheted azt.
Jenny ahogy haza ért, azonnal kiürítette a malacka-perselyét, és 17 pennyt számolt össze.

Vacsora után több munkát elvégzett mint amit kiosztottak neki, és átment a szomszédhoz , hogy megkérdezze, szedhetne-e pitypangot (gyermekláncfüvet)10 centért.
Végül elegendő pénze lett, hogy megvegye a nyakláncot.
Jenny szerette a gyöngysorát

Úgy érezte, hogy öltözteti őt, és felnőttnek gondolta magát tőle.
Mindenhova viselte azt, még az óvodába is, és azzal is aludt.
Csak akkor tette le, ha uszodába vagy ha fürdeni ment.
Édesanyja azt mondta, ha vizes lesz a nyaklánc bezöldülhet a nyakán.
Jennynek egy szerető apukája volt, és minden este, amikor Jenny készen állt a lefekvésre, apukája bármivel foglalkozott is éppen, abba hagyta és felment a kislánya szobájába, hogy felolvasson neki egy történetet.
Egyik este amikor befejezte a történetet, megkérdezte Jennyt
- Szeretsz?
- Ó igen apuci! Tudod, hogy szeretlek - válaszolt Jenny
- Akkor add nekem a gyöngyeidet.
- Óh Apuci! Ne a GYÖNGYÖMET! Megkaphatod a hercegnőt... a fehér lovat a gyűjteményből azt amelyinek rózsaszín farka van. Emlékszel apuci?
Amelyiket tőled kaptam, a kedvencem... - mondta Jenny
- Rendben édesem. Apuci szeret, aludj jól, - mondta és megpuszilta az arcocskáját. Körülbelül egy héttel később az esti olvasás után, Jenny apukája ismét megkérdezte.
- Szeretsz?
- Apuci...ne a gyöngyömet, hanem megkaphatod a babámat a legújabbat. Olyan gyönyörű és megkaphatod mellé azt a sárga takarót is amelyik illik a pizsamájához. - mondta Jenny
- Rendben, aludj jól kicsikém, apuka szeret. - és mint mindig gyengéden megpuszilta az arcát.
Néhány estével később, amikor apuka belépett a szobába Jenny az ágyon ült török ülésben, keresztbe tett lábakkal.

Ahogy közelebb ért észre vette, hogy remeg az ajka, és egy csendes könnycsepp gördül le az arcocskáján.
- Mi az Jenny? Mi a baj? - kérdezte
Jenny nem válaszolt semmit, hanem felemelte a kis kezét az apukája felé, és mikor kitárta, benne volt a gyöngy-nyaklánc.
Egy kis remegéssel a hangjában végül ezt mondta.
- TESSÉK APUCI NEKED ADOM
Jenny kedves apukája könnyekkel a szemében kinyújtotta az egyik kezét, hogy elvegye az olcsó, filléres nyakláncot, a másik kezével pedg belenyúlt a zsebébe és kivett egy kék bársonyos dobozkát

benne egy igazgyöngyből álló füzérrel, és oda adta Jennynek

Mindvégig nála volt, csak arra várt, hogy bízzon benne Jenny és szeresse őt annyira, hogy kész legyen feladni egy filléres dolgot, hogy adhasson neki egy valódi kincset....