A karácsonyi ajándék.. 2009

Mint minden gyerek, az én kicsikéim is nagyfiúknak érezték magukat, karácsonykor, mert amikor kérdeztük, hogy mit szeretnének karácsonyi ajándéknak, mindegyik egy mobil telefont kért..

Rágtam a körmöm, idegességemben, hogy kéne lebeszélni őket, mert azért nem engedhetjük meg magunknak azt hogy szórjuk a pénzt, és régebben szerényebb ajándékot szoktak a gyerekek kérni.

Jött a lányom haza, és újságolták neki, hogy mobiltelefont kértek karácsonyra. Szó mint száz, már meg sem próbáltam lebeszélni őket, mert szerintem ők már otthon megbeszélték, hogy mit kérnek karácsonyra.

Nagy izgalommal várták, amíg az Edi megvacsorázik, és nyomultak a számítógéphez, megnézni milyen telefonok vannak, hogy kiválasszák milyent szeretnének. Nézegették, hívtak engem is, persze drágának találtam, amit kinéztek maguknak, ennek hangot is adtam… Szóval,azt beszéltük meg, hogy a páromat megvárjuk, és majd megbeszéljük együtt hogy kiadható e a kincstárból akkora összeg.

Reggel telefonáltam a páromnak, mondja, hogy jön estére haza, és említettem neki a dolgot a telefonnal.. Hát mit mondjak, nem nagyon örült ő sem, a sok kiadásnak.. Mert ő is azt tartja, hogy nem az érték a lényeg az ajándékozásnál, hanem a megemlékezés.

Este van, a fiúk tűkön ülnek, a vacsora vége felé belekezdtek a mondani valójukba. Mondták ám na de papikám, mi tudod hogy jó gyerekek vagyunk.. ( Persze, jók, csak az ördögök rosszak, hogy el nem viszi őket néha J)

Az én szigorú és szavatartó páromat a két gyerek fél perc alatt lezsírozta, elkenték, mint a vajat a kenyéren. J A papi mindenbe beleegyezett, LG telefonok lesznek, érintős képernyős,  és kártyás… Mondom neki drágám, mi lesz a következő húzásuk a kis gézengúzoknak? Nem tudod ? J

Azt felelte, nekem vénségemre lett mobilom hát had örüljenek a gyerekek is, legalább tudjuk, hogy merre jártak, járnak, ha netán baj van tudnak szólni … (Hát egy olcsóbb telefon is megtenné )

Nade lássuk mit hozott a reggel, mert izgalom az volt hogy vajon meg kapják e a telefont a gyerekek. Az ajándékokat nem szokás elmondani … tehát tanulás, szófogadás és rendes fogmosás veszekedés nélkül… stb Ha ezek közül nincs meg valami, vagy panasz jön a suliból, lemondhatnak a telefonról.

A számítógép elé ültek.. Nézegették aLG telefonokat gyönyörködtek benne, majd a Bálint átment az apjához, a Levente továbbra is bámulta a telefonokat. 

Egyszer nagyon vékony hangon megszólalt a gyerek: Mamikám, gyere ide egy kicsit légy szíves. Hívott oda, nézzem meg ő mit talált.

Mutatja, neki nem az a telefon kell amit kinéztek mert úgyis összekevernék a Bálinttal…(Micsoda indokJ) Nézem, egy Samsung telefont mutogat, drágább volt mint az LG, amit együtt választottak ki. Hát rögtön mondtam is, hogy nem, nem, ilyen nincs ez van megbeszélve a párommal is, hogy az LG lesz, de  a Levente  kötötte az ebet a karóhoz ám.. Nem lehetett lebeszélni.. Durcizott mérges volt… Mondom a páromnak, te ez a gyerek tiszta ideges. Még azt is odamondta, hogy neki van pénze és a különbözetet ő kifizeti nekünk ha nekünk nincs annyi  pénzünk…

Egymásra néztünk a párommal.. csak néztünk.. Nem lehetett lebeszélni a gyereket. Azt mondtuk, hogy ha lesz akkor talán megvesszük.. talán… nem biztos.. Hát nem is altattuk el benne a kételyt..   mondogattuk neki hogy nincsen, hogy hiánycikk, stb.. J  De az volt a válasz mindig, hogy: de karácsonyig még jön áru úgyisJés meglesz. Tény és való összedobtuk a telefonok árát, és megvettük.

Bálint kapott egy LG-t a levente megkapta a Samsungot. Eljött a karácsonyeste, ők már alig várták, hogy megkapják az ajándékot.

Volt is öröm, amikor kibontották a csomagot, benne voltak az óhajtott telefonok. Levente mint a sír úgy hallgatott a telefon árának különbözetéről.. :D Nagyon boldogok voltak, mi meg annak örültünk, hogy nekik sikerült a kicsi szívüket melengetni az ajándékokkal..