Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Mysty Kata | 5 hozzászólás
Lombok alatt
Lombok alatt
az avaron,
lábam alatt
"vala hon"
motoz a lét...
Lomb hull
hull a takaró
virág beágyazó...
tövisei kaparják,
nedv nedűvel
itatják,
magot bont
ásott nyom...
halom lom;
hallom rohad
a rom...
mélybe vág,
megindul
az élet ár:
halál után
élet vár...
Lombok alatt
az avaron
talpam alatt
ravatalom...
Mysty Kata
|
A temetőben
Reszkető kezében krizantém csokor,
a síron társa lészen majd egy rózsabokor. Padra rogyik nagyanyó úgy imádkozik; Könnyes szemmel "vissza" emlékezik... arca mélyen fejkendőjébe rejtőzködik... Kosarából gyertyát kotor elő... - De messze is van a temető! Pedig itt oly jó, oly megnyugtató, a teher otthon már nyomasztó! A hant virágszőnyege örök takaró; az acélkék tüskés diócska is illatozó. - Hívj már magadhoz engem is nagyapó! Zöld levelű aranyliliom kedvesen figyel, nyuszifül takaró nyugtatón fülel. Ezüst színét egy Margitvirág nyújtja tavaszt varázsol ide a sírra... |
||
| Mysty Kata http://www.poet.hu/vers/76981(2011. | ||
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás