Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Turmezei Erzsébet: Hiába vár..
Megint hazaindulok nemsokára
Nagy néma
csend borult a kis szobára
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt
Nincs már ott aki
eddig hazavárt.
Békülten mondom: elköltözött
Nem lakik többé
az élők között
Óh hogy várt mindig
milyen nehezen szorongva leste
mikor
érkezem
S amikor egyszer csak elébe léptem
Úgy felragyogott az a
kedves két szem!
Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan
gyakran hagytam őt magára
És neki fájt minden búcsúvétel
Körültipegett
anyai féltéssel.
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme
kísért, csendesen ült melettem.
S belesűrítve minden féltő gondot
Néhány
búcsúzó szóval annyit mondott:
Vigyázz magadra gyermekem!
Azután
egyszer Ő is útrakelt...
Végső tekintetével átölelt és indult
hangtalanul,
csendesen...
Elment! Elment! Hiába keresem
Ő utazott el -
ismételgetem.
Tudta hogy örök hajlék hívja fenn
És most előrement
és hazavár
Csak egy kevés idő van hátra már!
S ha véget érnek
próbák, földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott hol
nem választ el soha semmi
És soha többé nem kell búcsút venni.
Kicsiny
szobánk most csendesen fogad
De csendje is tud drága titkokat
Hogy
vár mint eddig: hogyne várna rám!
Hazavár most is az Édesanyám.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!