Május
/ Pünkösd hava; Tavaszutó hó /

Május legnagyobb ünnepe, mely a néphagyományban, és a vallási életben is fontos szerepet töltött be, pünkösd ünnepe. Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz "ötvenedik" szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvét utáni 50. napon kezdődik. Ennek megfelelően ez is, a húsvéthoz kapcsolódva változó időpontú ünnep. ( Május 10-e és június 13-a közé eshet. Idén június 11-12.)

Az 50 nap a zsidó vallásból ered. Ők ünnepelték ugyanis a Pészach utáni ötvenedik napon Sabouthkor (hetek ünnepe) az aratás, az első gyümölcsök, majd később a Tízparancsolat adományozásának ünnepét. A magyar pünkösdi szokások elsősorban a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de a szokás egyes elemei (mint például a pünkösdi királynéválasztás, vagy a zöldágazás) régebbi, pogány időkre nyúlnak vissza. Sok más keresztény ünnephez hasonlóan itt is a már meglévő, pogány hiedelmekre épült rá a keresztény tartalom, s olvadt össze egy közös ünneppé. A keresztények Pünkösdkor azt ünneplik, mikor Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.

Az ünnephez kapcsolódó szokások

A legjellegzetesebb pünkösdhöz kapcsolódó szokások: az ügyességpróbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás, a termésjóslással egybekötött tavaszköszöntés, a pünkösdi királynéjárás, amelyben a kislányok vesznek részt, és a faluköszöntés=pünkösdölés, amelyben kislányok és kisfiúk is közreműködtek. Mivel pünkösdtől megint lehetett lakodalmakat rendezni, és a tavaszhoz és májushoz egyébként is szorosan kapcsolódott a szerelem, ezért ezekre a napokra jellemzőek voltak a különböző párválasztó és udvarló szokások. Az országszerte ismert tradíciók mellett voltak szűkebb területeken ismert szokások is, mint például a törökbasázás, a borzakirály, vagy a rabjárás. Egyes vidékeken a tavaszhoz, s általában május elsejéhez kapcsolódó májusfaállítás is megtalálható volt, csakúgy, mint a zöldághordás.

Pünkösdi királyválasztás

Erről a szokásról középkor óta vannak adataink. A 17. század végén és a 18.század elején a huszárezredekben például már pünkösdi királyt választottak. A közmondás is ismert: "Rövid, mint a pünkösdi királyság." Az ezzel járó hatalom ugyanis csak egy évig tartott. A pünkösdi királyi címet az ekkor rendezett ügyességi versenyek (ez leggyakrabban lovas próbatétel volt) nyertese érdemelte ki. Így szerezhető kiváltságok voltak: a pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, minden kocsmában ingyen ihatott, mert, amit elfogyasztott azt a község fizette ki később. Általában ő lett a legények vezetője is az adott évben. (Sokhelyütt egyébként ilyenkor avatták a legényeket is. Leöntötték őket borral, vagy elverték a feneküket. Ez után a "szertartás" után számította őket a falu legénynek, vagyis járhattak a kocsmába, udvarolhattak.)

Tavaszköszöntés

Pünkösd a régmúltban gyökerező, mágikus célzatú, nászt, termékenységet, tavaszt köszöntő ünnep. Egyesek szerint visszavezethető a római Floráliákra időpontja, és a régi ünnephez hasonló termékenységet ünneplő jellege miatt. A floráliák olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flóra istennőt köszöntötték. Flóra a római mitológiában a növényvilág és a virágok istennője, görög nevén: Khlóris= Zöldellő, Viruló. Zephyrosnak, a virágzást segítő langyos szélnek volt a hitvese. Ma is szorosan kapcsolódnak a pünkösdhöz a virágok. Egyes helyeken például már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám.

A floráliákat a régi rómaiak április és május fordulóján tartották. Ennek keretében nyulakat és kecskéket űztek, de előfordult, hogy szabadosabb dolgokat is műveltek. Volt például, hogy prostituáltak nyilvánosan vetkőztek. Ez a szokás minden bizonnyal arra utal, hogy Flóra eredetileg tágabb értelemben vett termékenység-istennő is volt. A mai ünnepek termékenységbiztosító rítusai a pünkösdi énekek, versek szövegében érhetők tetten. Például: "Ekkora legyen a kendtek kendere."

Kívánok kellemes ünnepeket Mindenkinek!