Családosok Közössége

Akinek van kertje, talán észrevette, hogy most hagyják el a fészket az idei első költésből származó fiókák. Feketerigó, meggyvágó, veréb… már mind unja a fészket, de repülni még egy sem tud. Vidáman ugrabugrálnak keresztül árkon-bokron, a szülők meg önfeláldozóan hordják nekik a „kiegészítést”. Merthogy azért már ők is begyűjtenek egy-egy borszerzeményt, esetleg magot, de ez még édes kevés ahhoz, hogy életben maradjanak egyedül.

A felnőtt madarak azonban csak azokat a fiókákat etetik, akik egészségesek, sértetlenek, egy szóval életképesek. A többi a természetes szelekció „áldozata”. Nekem van két macskám is, de ilyenkor mindig félve eresztem ki őket a kertbe… ki tudja, mit találnak.

Tegnap azonban nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy beleszóljak a természet rendjébe… magamhoz vettem egy kis madarat. Néhány napja még csak, hogy nem etetik a szülők… kificamodott a szárnya. Először meglehetősen határozottan adta tudtomra, nem akarja az együttélést, de már a második etetésnél óvatosan vette el az ételt, és az óta sem csíp. Szépen eszik 3 óránként egy keveset, és kezdi összeszedni magát.

Hál’ Istennek egy kedves, ifjú hölgyemény a közelben, jól ért a vadmadarakhoz, elvittem hozzá a fiókát, és úgy tűnik, helyre fogja tudni rakni a szárnyát. Most ebben bizakodom nagyon, mert szívesen gondozom augusztusig (akkor lesz a tollváltás), de akkor lennék a legboldogabb, ha utána szabadon engedhetném. Hiába gyönyörű, nem való egy vadmadár kalitkába…

Azt gondolom, talán nem csodálkozik rajta senki, hogy ezt pont ide jegyeztem fel… Aki megteheti, tartsa számon, van-e fészek a kertjében, ha a macska kijárós! Köszönöm… a fiókák nevében is!

Címkék: család fiókák tavasszal kert macska a kertben madárfiókák mit eszik a fióka mit eszik a macska árva fióka árva madárfiókák