Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Lánykoromban - más, átlagosan egészséges lányokhoz hasonlóan - fehérfátylas esküvőről, majdgyermekekről, pontosabban hosszúhajú, kedves kislányokrólálmodoztam. Kisebb-nagyobb buktatók után 25 évesen találtam meg a családfőjelöltet, bár erről a kezdetekkor még nem volt tudomásom. Mégis, eljött az álombeli nap, három és félévvel a kapcsolatunk kezdete után fátyol került a fejemre. (2002. április 13.)
Nem sokáig vártunk a családalapítással, jövő év június 13. napján kisfiam született. Már az első ultrahang vizsgálatnál leszámoltam a hajfonogatós-babázós álmaimmal. Az első estén, a szülészeten csak néztem és nem mertem angyalkámnak szólítani, nehogy elillanjon ez a lélegzetelállítóan gyönyörű kis lény. Egészen összenőttünk és nagyon büszke voltam az én kis vasgyúrómra. Gondoltam, milyen jó lesz majd az ő kishúgának, ha egy ilyen stramm bátyó vigyáz rá... A következő ultrahang megint egy fütyist mutatott. Kövezzen meg bárki, de a büszke ujjongás - az első ilyen élménytől eltérően - most elmaradt. Persze, nagyon örültem, hogy egészséges, és tudtam már akkor is, hogy sokan a fél életüket adnák érte, köztük a legjobb barátnőm, aki öt évig próbálkozott hiába (most a 8. hónapban van). Amikor a kislurkó világra jött (rekordidő alatt és naná, hogy ő is 13-án), akkor jött a villámcsapás: ő kinyitotta a szemét és rámpislogott. Elvarázsolt és ez azóta is tart!
Mostanában mindkét kisfiamnál tombol a dackorszak. A hisztijeiktől a falnak mennék, vagy inkább valahová jóval messzebb. Amikor már túl vagyunk a szép szavakon, észérveken, fenyegetéseken, elfogy a cérnám...Ilyenkor lepasszonám őket valakinek, hogy mindannyian megnyugodjunk. De mi lehet a jó megoldás?
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!