:FűszernövényekKerti zsázsa: kár kihagyni!
Magyarországon ismert, de csak alig-alig
fogyasztott növény. Pedig érdemes lenne felfedezni: értékes
tápanyagokban, vitaminokban, rostokban gazdag, és két-három hét alatt
már szedhetővé nevelhető.
Ismerjük meg!
A
keresztesvirágúak családjának zsázsa nemzetségébe tartozó kerti zsázsa
(Lepidium sativum) Európa-szerte ismert, termesztett, étkezésre is
felhasznált növény. Számtalan néven szerepel a népnyelvben és a
kertészeti irodalomban (például: salátatorma, vadmustár, szépítőfű,
kányafű, kerti tormafű, kerti rézsuka, kis zsázsafű). Előfordul, hogy
zsázsa néven összekeverik más hasonló növénnyel, például a vízitormával
(Nastutium officiale). A hazánkban is honos kerti zsázsa az angol garden
cress, a német Kresse, az orosz kressz-szalát, az olasz crescione, a
szlovák zerucha siata néven ismert növénynek felel meg. Eurázsia déli,
illetve Afrika északi részein az emberi történelem kezdete óta ismerték,
fogyasztották mint salátának való, illetve fűszer- és főzeléknövényt.
Néhány ókori szerző tanúsága szerint a rómaiak afrodiziákumként, a nemi
gerjedelmet elősegítő szerként tartották számon, ami nem igazolható
ugyan, de annyi bizonyos, hogy a népi gyógyászatban a későbbiekben is
általános erősítő, vértisztító, vérképző, légzőszervi hurutcsökkentő
hatást tulajdonítottak neki.
Miért jó?
A kerti zsázsa meglehetősen igénytelen, egyszerűen termeszthető.
Akár lakásban is hajtatható, a vetés után néhány nappal már kikelnek a
kis hajtások, és 6-8 cm-esre nőve, körülbelül két hét alatt már
"szüretelhetők". Így különösen abban az időszakban érdemes foglalkozni
vele, amikor a téli hónapokban vagy tavasz elején már nagyon vágyunk
valami friss zöldségfélére és a szervezetünknek is sürgős szüksége van
vitamin-utánpótlásra. A friss levelek íze kellemes, enyhén csípős,
kicsit a mustárra vagy a tormára emlékeztet (nem véletlenül kapta a
népnyelvben az ezekkel rokon neveket), ami a benne lévő
mustárolaj-glükozidának, a glükotropeolinnek köszönhető. A növény
baktériumölő, ún. fitoncid anyagot is tartalmaz. Jelentős C-vitamin
tartalmán (30 mg/100 g) kívül karotint, B-vitaminokat továbbá jelentős
mennyiségben különböző ásványi sókat, elsősorban káliumot, kalciumot,
foszfort, nátriumot, jódot és vasat tartalmaz.
Hogyan
fogyasszuk?
A zsázsa 5-6 cm-es hajtásait, tehát a szikleveleit illetve a
legelőször megjelenő 2-3 levélkéjét fogyasztjuk nyersen, salátákba,
szendvicsek ízesítőjeként, és párolt húsok, zöldségek mellé. Mártás,
leves is készíthető belőle. Teának is főzik. A teljesen kifejlődött
növény levelei már élvezhetetlenek, rágóssá válnak.
A HáziPatika receptgyűjteményét egyik olvasónk az általa készített
zsázsasaláta
receptjével gazdagította.
Tippek-tanácsok
Kertészkedőknek nemcsak étkezési célokra érdemes foglalkozniuk
zsázsa telepítésével, hanem azért is, mert köztesnövényként ültetve
biológiai védelmet biztosít más haszonnövényeknek, például a
gyümölcsfáknak levéltetvek ellen, illetve a káposzta- és a
salátaféléknek a csigák kártétele ellen. Dísznövénynek is termesztik,
szárítva virágkötéshez használják. Mivel gyorsan kikel, ezért
sorjelzésre is alkalmas, például a sokkal lassabban növő petrezselyemmel
együtt vetve. Mire az kikel, a zsázsa már le is szedhető. Mélyhűtőbe
téve bármikor felhasználható.
Érdekesség
A kerti zsázsa különlegessége, hogy a zöldségfélék közül ennek van a
legrövidebb tenyészideje, elvetés után néhány nappal már látszik a
munkánk eredménye, és akár háromhetente újra telepíthető. Dr. Bálint
György kertész szakértő, szaktanácsadó ezért különösen ajánlja azoknak,
akik nem rendelkeznek kerttel, hiszen akár egy tálban, itatóspapíron is
nevelhető. Arra is remekül alkalmas, hogy gyerekeknek ennek nevelésén
keresztül bemutassuk egy növény életfolyamatait, bevezessük őket a
kertészkedés csodájába.
Kommentáld!