Az életben vannak tények, vannak dolgok amikkel nem lehet, de legalábbis nem érdemes vitatkozni. Szállóigévé válnak és több száz év múlva is emlékeznek rá az emberek. Nemzetközi konzorciumok próbálják megcáfolni sikertelenül. Bekerül a biológia könyvekbe a DNS spirál mellé. Ha Dani, a legkisebb fiam beszélni tudna elmondaná nektek, hogy ha szétkenitek a répát a fejeteken, akkor mocskosak lesztek! És ez így van, és most publikálom is. Áltudományos kedvcsináló a csecsemő hozzátáplálásról. 

Bevezetés A világ számos országában, különböző korú, etnikumú és szociális hátterű anyák megfigyelték már, hogy ha a gyerekük kezébe puha répát adnak, akkor azt a gyermek hajlamos a fejére kenni. Vizsgálataink során ezt az univerzális jelenséget vettük górcső alá és kísérleti körülmények között igazoltuk, hogy az anyák primitív megfigyelései helytállóak. Ez alapjaiban rengeti meg eddigi elképzeléseinket a csecsemők és totyogók répahasználati szokásairól (RHSZ) és új felhasználási módok felé tereli a kutatók figyelmét. A bőrgyógyászok szerint lehetséges, hogy a hajhullásra, a túlzott hajnövekedésre illetve a hajszínre is hatással van az RHSZ, és egyes neurológusok szerint akár az agyi struktúrák fejlődésére is kihathat.

Anyag és módszer 100 C-os vízben (CSAP) 15 percig inkubáltuk a répát (Spar), majd 60 mm-es darabokra vágtuk össze. Az így előkészített répát elhelyeztük az etetőszék (Peg Perego Prima pappa) tálcáján. Vettünk egy 9-15 hónapos kor közötti gyereket és behelyeztük a szék ültetőrekeszébe. Stopperrel mértük az időt. A kísérleti csoport esetében (1. csoport) 5 percet hagytunk az evésre, majd szóban felszólítottuk a gyereket: "Ne kend a fejedre a répát!" majd ismét vártunk 1 percet. A 2. csoportban a kísérletvezető csendben ült a gyerek mellett. A 3. csoportban répa helyett banánt kapott a gyerek, a 4. csoportban nem kapott semmit. A gyerekeket véletlenszerűen osztottuk be a csoportokba úgy, hogy sem a szülő, sem a kísérletvezető nem tudta melyik gyerek mit fog kapni.

Eredmények A kísérleti csoportban minden gyerek a fejére kente a répát. A 2. csoportban a gyerekek fele a fejére kente a répát (1. ábra), a 3. és 4. csoportban egyik gyerek sem kente a fejére. A csoportok között szignifikáns különbség volt a répa fejre kenésének gyakoriságát illetően és ez akkor sem változott, ha figyelembe vettük a gyerekek nemét, korát és szüleik szociális helyzetét.

Összefoglalás Az antropológusok által korábban megfigyelt jelenség, miszerint a gyerekek szívesen kennek a fejükre répát, beigazolódott. Ez az univerzális viselkedési mintázat, azaz a csecsemők répakenési ösztöne azonban csak olyan klimatikus viszonyok között figyelhető meg, ahol terem répa. Ahol nincs répa ott egyéb, az adott éghajlaton honos és állagát tekintve a főtt répával megegyező konzisztenciájú zöldség és gyümölcsféléket (például banánt) kennek a fejükre a gyerekek. A gyerekeknek ezt a veleszületett igényét, azaz a korai répahasználati szokásukat figyelembe kell venni az evések és evési szokások alakítása során, mert súlyos pszichés zavarokat okozhat, ha ezt nem elégítheti ki a gyerek, amikor ez az igény a legintenzívebben jelentkezik, azaz 8 és 15 hónapos kora között. Az RHSZ spontán módon fejlődik és 5-6 éves korra a felnőttekére jellemző mintát mutat.

Hamarosan egy komolyabb cikket is olvashattok a BLW-ről (baby-led weaning), azaz az igény szerinti hozzátáplálásról. Addig is ha van kedvetek küldjetek nekem fotót, ti hogy BLW-ztetek!