Minden bajod, gondod, problémád okozója, hogy elveszítetted a benned élő gyermeket, a képességedet az önfeledt kacagásra

az újdonság befogadására, az önfeledt örömre, boldogságra.

Gyermekként még tudtad, hogy az élet csak játék,

nem több és nem kevesebb.

Tudtad, hogy mindig minden változik, s ezt hatalmas izgalommal élted meg.

Az egyik pillanatban még sírtál, a másikban nevettél.

Ha az egyik ember megbántott, kerestél valakit, akihez odabújhatsz.

Ha valami nem sikerült, nekiveselkedtél újra.

Próbálkoztál mindig új, más utakon, s ha célba értél átadtad magad az elégedettségnek, a nyugalomnak.

Mindig mindenre úgy néztél, mintha legelőször látnád,

ezért tartogatott annyi meglepetést a világ.

S most felnőttként mikor csodálkoztál rá egy gyönyörű virágra,

mikor öleltél át egy fát, mikor nézted meg úgy a

társad,

a barátod,

az embereket,

hogy nem csak rájuk pillantottál, de láttad is őket?

Ha valami nem jött össze mikor próbálkoztál új ösvényen haladni merészen,

bátran, s nem a régi, jól kitaposott rossz úton haladni tovább?

Boldog akarsz lenni,

de ahelyett hogy figyelnél, honnan,

merről hozza el számodra az élet-mert elhozza,

ebben biztos lehetsz,

mint ahogy felkel a nap-előre eldöntöd:

ki, mikor, hogyan, hol tehet téged boldoggá.

S mikor a boldogság kopogtat az ajtódon ajtót se nyitsz,

mert meg sem hallod.

Ha tudnád, hány boldog pillanat mellett mentél el,

meglepődnél.

Amíg csak ülsz az árnyékban és nyalogatod a sebeidet,

hiába süt a nap.

Amíg tele a lelked a múltad összes lomjával nem fér bele semmi új.

Az élet mindig a jelenben zajlik, csak ezt a napot éled,

nem a tegnapot,

nem a holnapot.

S ha nem vagy itt,

ha gondolatban előre meg visszafelé vándorolsz elmulasztod az életedet.

Légy itt,

légy mindig jelen, egy pillanatra se gondolj arra, ami elmúlt,

mi még nem jött el, mert kifosztod magad.

Légy gyermek újra, ott benn a lelked legmélyén,

s meglátod, kitárul előtted a világ!