1954 óta az UNICEF kezdeményezésére szeptember 20-án tartjuk A GYERMEKEK VILÁGNAPJÁt, elsősorban a fejlődő országok gyermekeinek támogatására. E napon felhívást intéznek a világ országaihoz annak érdekében, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek 1959. évi ENSZ-deklarációban megfogalmazott jogait.

Ima a gyermekekért

Uram, mentsd meg a gyermekeinket.

Mentsd meg értelmüket, hogy

romlottságunk ne rontsa meg őket.

Mentsd meg életüket, hogy fegyverek,

melyeket mások ellen kovácsolunk,

ne őket pusztítsák,

hogy jobbak lehessenek szüleiknél,

hogy építhessék önnön világukat,

a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat

és méltányosság világát,

melyet a béke és a szeretet kormányoz.

Mindörökké.

Szentgyörgyi Albert

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

Szabó Lőrinc

Gyermekek, tiétek a jövő

Első a gyermek! Nézd, ez a sok

friss élet, amellyel

csak bolondozik az apja, mikor

munkája után hazamegy, ez a sok

csöppség, aki gondtalanúl

játszadozik utcán, ligetben

és otthon, az asztal alatt, és

nem tudja, hogy

van osztályharc és kongregáció,

ez a sok

kis akarat, ez a sok

felelőtlen és komolytalan,

szegény vagy úri

kis ember, akit talán

meg se látsz, ha nem a magad

asszonya hozza eléd, ez a sok

gyermek, mire töprengő fejeden

megjelenik az első

ősz hajszál: ez a sok

uj ember észrevétlenűl

melléd áll s durván vagy szeliden

átveszi tőled

a terv s a tett szerszámait – és

ki tudja, az a kis csibész,

aki még csak ágaskodva tud

cukrot lopni zsebedből,

ki tudja,

nem az, nem ő

a klinikán, nem ő

építi-e majd palotádat, komoly

cipőidet nem ő

talpalja-e, ki tudja, nem ő

itél-e halálra a törvény

teljes pompájában, nem ő

gyujtja-e föl, kacagó

asszonytest, fáradt érzékeidet,

s ki tudja, nem őrá

próbálsz-e dobni, érdekeidet

tipró népbiztosra, fekete

bombát, nem őt

csodálod-e meg különös

verseiért, vagy öreg kezed

nem neki tapsol-e majd

valami népszövetség

karzatáról, a zseniális

ifju vezérnek? – – Óh, örök

hullámverés forrása, idők

élő hídja, reményeink

tartaléka, Gyermek, piciny

játékszerünk, ki a jó vagy a rossz

tetteiben uj erőddel

mindig átlépsz szülődön és

akaratunkat a halálon

tul, ismeretlen állomás

felé vezetve, egyszer talán

mégiscsak megteremted az

Uj Embert s az Igazság

Országát: sirva térdelek

menti-e meg majd életedet komolytalan játékaid

elé s a remegő

remény s a boldog alázat

mindig csak azt

suttogja bennem, hogy tiétek

óh, gyermekek, tiétek a jövő!

Szabó Lőrinc