A nyugati kereszténységben január 6-án van vízkereszt, avagy a három királyok ünnepe, ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, a farsangi időszak kezdete. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése Epiphania Domini, vagyis az Úr megjelenése, a magyar név a víz megszentelésének szertartásából származik. Az ünnepi népszokásokból — ezek közé tartozott a napkeleti bölcsek látogatását felidéző csillagozás vagy háromkirályjárás — mára leginkább csak annyi maradt, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.

háromkirályozás Endrődön (forrás: tajhazendrod.hu)

A kereszténység előtti időkből származó farsangot az „erkölcsös” XVI. és XVII. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották, azonban a reformáció-ellenreformáció szellemi légköre sem volt elegendő a hagyomány felszámolásához. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A farsang azon kevés népszokásaink egyike, amely életben maradt a múlt században és életképesnek bizonyul a XXI. század kezdetén is.

A középkori Magyarországon a farsangot a nemesi, a polgári és a népi kultúrában egyaránt megünnepelték: míg a királyi udvarban karneválokat tartottak, addig a városokban és a falvakban fásángot. A magyar nyelvben — szemben a legtöbb európai nyelvvel — a farsang szó nyert létjogosultságot a karnevál helyett. A német eredetű fasching szóból származó kifejezés az ünnep végére, a húsvétot megelőző böjt kezdetére utal (húshagyókedd, a húsvéttól visszafelé számított hetedik vasárnap utáni kedd).

Akárcsak kisfarsangkor (ősszel, Mihály naptól Katalin napig), nagyfarsang idején is szabad a tánc, a bálok szervezése és a házasságkötés, tulajdonképpen a húsvétot megelőző negyven napos böjt előtti féktelen mulatozás időszaka. A szokásjogon alapuló merev szabályok pár hétre megszűnnek létezni, a világ kifordul önmagából. Tetőpontját a hamvazószerdát megelőző héten éri el, az utolsó napok jelentőségét bizonyítja, hogy minden egyes napnak külön elnevezése alakult ki a magyar nyelvben. A párválasztás mellett a farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása, amelyet jól példáz a következmény nélküli bolondázás az álarc névtelensége mögött vagy a nemi szerepek felrúgása asszonyfarsangkor.

a busójárást farsangvasárnap tartják Mohácson

A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó farsangi napra (farsang farka) vonatkoznak, amely télbúcsúztató is. Számos helyen farsangvasárnap tűzték a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját, farsanghétfőn tartották az asszonyfarsangot, húshagyókedden általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet. Az ezt követő hamvazószerda már a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdete volt.