Ha a boldogásot kutatot,belül keresd

Emlékezedet roppant nagy csarnokába

Itt tied az ég a föld,a tenger,és a csillagok

Itt találkozhatsz önmagaddal .

Erasmus:
Tudatlanul élni...

A Balgaságnak köszönhetjük az élet
javait is. Az mind semmi, hogy nekem
köszönhetitek az élet kútforrását, be-
bizonyítom nektek, hogy én ajándé-
kozom az élet minden édességét.
Minek nevezzük az emberi életet, ha
elvesszük belőle az édes élvezeteket?
Hallom, tapsoltok. Tudhattam volna,
hogy nem akad köztetek egy bölcs sem,
helyesebben egy balga, ki ne volna egy
véleményen velem. Még a sztoikusok
sem vetik meg az élvezetet, bár szor-
galmasan szapulják a tömeg előtt, pusz-
tán azért, hogy a többieket elriasztva
maguk bővebben élhessenek vele.
De mondjátok meg nekem: van-e az
életben vidámabb, derűsebb, bájosabb,
ízesebb, kellemesebb, csodálnivalóbb
az élvezetnél? Ő az élet sava-borsa, a
Balgaság füszere. Még a jó öreg Szo-
phoklész is, akit nem magasztalhatunk
eléggé, ily dicséretet zeng róla:
,,Tudatlanul élni mily gyönyörteli.”

Petrarca:
A boldogságról

Boldog vagyok.
Ezt mondta magáról a nagy
Pompeius is, mikor orgyilkosai karddal
támadtak rá. Pedig valljuk meg, soha
nem volt boldog, még akkor sem,
amikor a legboldogabbnak tünt, amikor
élete ragyogó fényben pompázott.
Boldog vagyok.
Boldog vagy, miközben úgy
élsz, mint az otthontalan vándor, a kü-
lönös távfutó. A rögös utat végigjárva
valóban az lehetnél, ha közben ezer
veszély nem térítene el utadról...
Lelkem azt súgja: én mégis
boldog vagyok.
Jól tudom, miféle boldogságról
beszélsz, de csak ámítod magad. Miként
a költő írja: a boldogság — nyomorúság.
Azt mondod, lelkedben érzed a káp-
rázatot, de ez meg nem igazi boldogság,
a neve is mutatja: képzelet, fantázia, de
út lehet az igazi boldogság felé. Nem
titkolom csodálkozásomat, amikor a
boldogság igézetében ringatod magad.
Az emberek sok dologban bölcsen lát-
nak, de ha boldogságról esik szó, sze-
müket fátyol fedi. Vélt boldogság az
övéké, mert azt hiszik, hogy dolgok em-
bert boldoggá tehetnek. Nem akarnak
tudni róla, hogy amijük van, az ingatag
és múlékony. De vannak mások, akiknek
az erény jelenti a boldogságot. Magam
sem tagadom, hogy ők közelebb állnak
hozzá, de életük örökös harc: az erény és
a kisértések harca. Sajnálom öket, mert
tévelyegnek, hisz biztonság nélkül nincs
boldogság.
Én mégis úgy látom, hogy
boldog vagyok.
Már válaszoltál is magadnak.
Ha a tévedés boldoggá tenne, kevés
ember volna boldogtalan. A tévedés szül-
te öröm hamis és kurta. Csak az igazság
szilárd. A tévedés: füst es árnyék, mely
kezedből elillan. De eljön majd a kor,
mely az árnyakat elhajtja, s a leplet
lerántja a hamis örömökről, véget vet az
ábrándoknak, es megmutatja a boldog-
ság valódi értékét...

Buddha
Tanitása a boldogságról

— Így érvel az ostoba: ez a föld az
enyém, ezek itt az én gyermekeim. Ime
minden együtt van, hogy teljes legyen a
boldogságom — mondta Buddha a tanít-
ványainak.
Hallgatói megkerdezték:
— Miért ostoba az efféle gondolko
dás?
— Mert aki ezt mondja, az azt sem
érti, hogy még ő maga sem a saját tu-
lajdona. Valójában semmit sem birtok-
lunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen
a dolgokat továbbadni, azt a dolgok
birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy
tartsd a kezedben, mintha vizet mar-
kolnál. Ha a tenyeredbe zárod, össze-
nyomod; ha magadhoz láncolod, a lé-
nyegétől fosztod meg. Tartsd szabadon,
es örökre a tied marad.

Ez az igazi bol-
dogság!

Marcus Aurelius:
Egymás kedvéért születtünk...

Légy szerény és megfontolt, életed le-
gyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél,
mi az élet célja, aszerint élj, hogy ben-
sődnek megfelelj; lényegtelen, mit
gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy
hátralévő napjaidat — bármennyi van
még hátra — éned belső parancsának
megfelelően morzsolod le...
Annyi tévelygés után végre rájöttél,
hogy a boldogságot meg nem lelheted a
gazdagságban, a hírnévben, az élvezet-
ben, de a képmutató szeretetben sem.
Hol lakik hát? Az emberi természet
megkívánta tevékenységben, a rossz
dolgok megváltoztatásában, a szív meg-
elégedettségében, az értelmes és ér-
zelmes kapcsolatokban...
Ha sorsod valakivel összekötöd,
tudd, bogy mit vall az az ember a jóról és
rosszról. Amint nem veheted rossz né-
ven, hogy a fügefa fügét terem, így azon
sem szörnyülködhetsz, ha az emelkedett
lélek a jóra, a romlott pedig a gonosz-
ságra hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha
teheted, igazitsd helyre mások hibáját; ha
nem teheted, fogadd el öket olyannak,
amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel,
magad felelsz érte. Ha mástól függene,
kit vádolnál? Az atomokat vagy az is-
teneket?
Minden lény valamire született: az
ember, az ökör, a szőlőés a kő is tudja a
maga szerepét. Emberrel semmi nem
eshet meg, ami nem emberi; ökörrel,
ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz,
kőhöz, ami kőhöz nem illik...
Aki nem tudja, mi a világ, az nem
tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja,
mire született, az nem tudja, kicsoda ő
tulajdonképpen, és mi a vilag.
Másokkal együtt lelegezzük be a
körülöttünk szétáradó levegőt.

Az emberek egymásért születtek.

Vagy formáld őket, vagy tűrd el valamennyit, ha a
boldog élet után sóvárogsz...

Stendhal:
Az elérhető boldogságról

A boldogság, amire vagyunk: különféle
ellentétes adottságok egysége. Az egyén
számára: reménykedés félelem nélkül,
cse!ekvés nyugtalanság nélkül, dicsőség
rágalom nélkül, szerelem álhatatlanság
nélkül. A képzelet megszépíti azt, amit
birtoklunk, és eléri, bogy ne sajnáljuk azt,
amit elveszítettünk. Ime: a lehetetlen bol-
dogság. S mi éppen bogy erre vagyunk.
Az elérhetö boldogság az az állapot,
amelyben védve volnánk a nagy szenve-
désektől.

III. Frigyes:
Intelem

Tanulj meg panasz nélkül szenvedni: ez
az egyetlen, amire taníthatlak.

Kleanthész
mondja, és hisz is benne...


A boldogság az önmagán uralkodni tudó
lélek tulajdona. Ki félelmek és fájdalmak
nélkül éI és cselekszik; hasznot, gyönyört
nem hajszol; kedves, szelíd, állhatatos —
nincs mitől tartania, megleli a boldogságot.

Tatiosz:
Hinni kell...


Hinned kell a boldogság Iehetőségeben,
hogy csakugyan boldog légy. Az vagy,
amit gondolsz, és csak azt tudod el-
gondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a
hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne
gondolj a veszteségre, mert veszteségek
érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert
lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a
rosszra, mert a mélybe taszít. A jó
gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba
vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a Iegtisztább vágyak
szerint érdemes. Attól függően, hogy
vagyaink keserűek vagy édesek, fanyar
vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el,
amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a
cselekedet megvalósulás.