Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A napokban halottam, amint egy férfi azt taglalta, mennyire jó a kapcsolata a fiaival, hogy inkább barátként, mint apaként állnak egymáshoz a gyerekekkel. Úgy gondolja, így közvetlenebbek, könnyebben fordulnak, és fognak fordulni hozzá kérdéseikkel. Becsülendő az a hozzáállás, hogy szeretné, ha fiai bármikor bármiben számíthatnak rá, de vajon jó ez így?
Minden szülő igyekszik úgy kialakítani a kapcsolatát a gyerekeivel, hogy az egy közvetlen, „mindent meg tudunk beszélni” szintre emelkedjen, mire a csemete eléri azt a kort, hogy bele-bele kóstol a felnőtt életbe, találkozik a felelősséggel, a veszélyekkel. Nekem is mindig az lebeg a szemem előtt, hogy vajon tőlünk fognak-e gyermekeink tanácsot kérni-kapni, kérdezni dolgokról. És ha nem így lesz, vajon milyenek lesznek a válaszok? A helyes útra tereli majd őket, s a helyes döntésekhez? Aztán az is eszembe jut, velünk hogyan zajlott ez.
A lányok/fiúk újságokat bújtak, a dolgok többségét nem szüleinktől tudtuk vagy tanultuk meg, s mégis normális emberek lettünk. Hozzáteszem ehhez persze, kell a gyerek is, ugyanis a csábítás sok, a visszatartó erő pedig, csak a család nyújtotta normák – vagy éppen ma már azt is elmondhatjuk, hogy azoké az embereké, akik a gyerekre nagy hatással vannak. És pont ez az, ami miatt nem tartom szerencsésnek a „legyünk inkább barátok, mint szülő-gyerek”.
Barátja sok és sokféle lehet egy gyereknek, de apja, aki számára tekintély, példakép, védelmező és egyben bátorító, csak egy van! És itt most halkan, némi elfogultsággal – mint anya -, azt is meg kell jegyeznem, ha egy apa így áll hozzá gyerekei dolgaihoz, az anyára óriási terhet ró, hiszen így egyedüli nevelőként marad a családban! Apának és Anyának egységet kell alkotniuk, s mindezt tehetik úgy, hogy közben jó viszonyt ápolnak gyerekeikkel!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
GYERMEKASZTROLÓGIA 2
GYERMEKASZTROLÓGIA
A Kézmosás Világnapját megkövetve
Ki nevel?