Kedvenc tavaszi ünnepem - az Anyák napja

Nemcsak a tavasz, de az év egyik legszebb ünnepe is az anyák napja! Ezen a napon, május első vasárnapján minden gyermek és felnőtt az édesanyját köszönti! Ez a nap csak az övék, őket ünnepeljük, nekik mondunk köszönetet mindazért a sok szeretetért, fáradozásért, segítségért és gondoskodásért, melyet egész évben nyújtanak nekünk, gyermekeiknek!

Az édesanya minden ember szívében - legyen az gyermek vagy felnőtt - különleges helyet foglal el. Egészen pici gyermekként hozzá futunk, ha sérelem ér, érte kiáltunk, ha félünk, belé kapaszkodunk, ha elesünk, őt hívjuk, ha rosszat álmodunk, s az ő ölében húzódunk meg, ha megnyugvást keresünk. Aztán elkezdünk felcseperedni, iskolások leszünk. Minden reggel édesanyánk indít útnak, ő készíti el a tízórainkat, minden reggel tiszta ruhát ad ránk. Amikor hazaérünk, megkérdezi, milyen volt a nap az iskolában. Kivel barátkoztunk össze, ki bántott, milyen öröm vagy bánat ért. Ha nevetünk, velünk nevet, ha sírunk, velünk együtt sír.

Akár mellettünk van, akár távol tőlünk, folyamatos aggódás az élete, minden percben félt és óv, dicsér és megszid, ha kell, támogat vagy eltilt, de bármit is tesz, szeretetből teszi és azért, mert nem akarja, hogy fájdalom vagy csalódás érjen bennünket. Amikor kisgyerek voltam, nem értettem, miért van az, hogy amit a legjobban szeretnék, éppen azt nem engedi meg nekem. Haragudtam és mérges voltam rá! Ma már tudom, hogy sokszor butaságot akartam csinálni, olyat, ami egyáltalán nem vált volna hasznomra, sőt! Sok fájdalomtól megkímélt engem az akkor szigorú döntéseivel.

Azt hiszem, minden nap hálát kell adnunk az édesanyánkért, mert talán a legtöbbet neki köszönhetjük. S bár egy nap kevés ahhoz, hogy az egész éves fáradalmakat megköszönjük neki, de ez a nap legyen legalább olyan, hogy érezze a szeretetünket és azt, hogy mennyire fontos nekünk. S bár vannak napok az évben, amikor nem sikerül jónak lennünk, amikor bánatot okozunk neki, amikor elfelejtünk figyelni rá, de van egy nap, amiről sosem feledkezünk meg, ez pedig minden évben május első vasárnapja, ekkor köszöntjük az Édesanyákat.

Végül egy aranyos kis verssel zárom ezt a megemlékezést, mely egy gyermek őszinte érzéseit tárja elénk az édesanyja felé:

Osváth Erzsébet: Meséltél, meséltél

Velem voltál örömben.
Velem voltál bajban.
Velem voltál, ha sírtam,
Velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél igazakat, szépet.
Kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sosem kérdted.
De talán a két szemem
elárulta néked.