Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A természet nevelő ereje
„A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.” Weöres Sándor
A természettel való kapcsolat gyógyító erejére már régen felfigyelt az
ember. A körforgás ritmusa, kiszámítható és mégis kimeríthetetlen
változatossága keretet, követhető rendet hoz az életünkbe. Nem
helyettesíthető semmi mással az a sikerélmény, amikor a természet
válaszol nekünk. Az elvetett mag kibújik a földből, a növény virágot
bont, termést érlel, a ránk bízott jószág gyarapszik, elfogadja a
gondoskodásunkat. A gyerekeknek is meg kell tapasztalniuk ezt az
élményt.
Rengeteget megtudhat egy gyermek a világról, önmagáról, ha közvetlen
kapcsolatba kerülhet a természettel. Aki folyamatosan benne él, annak
magától értetődő, hogy törvények, szabályok adják meg az élet kereteit.
Ezeket betartva életteret ad és óv is a környezet. Megtanít arra, hogy
ne becsüljük túl az erőnket, tehetségünket, hatalmunkat. Ahogy bánunk a
világunkkal, az visszahat ránk! Akinek nincs közvetlen tapasztalata,
könnyen csúszhat túlzásokba, bármelyik irányba. Indokolatlannak tűnő
félelmeink gyökereit gyakran önmagunkban kell keresni. Kivetítéseink
rólunk szólnak, hiányos tudásunkról, hiedelmeinkről.
Az a gyermek, aki már látott ivadékait gondozó állatot, megérez valamit
a gondoskodás szükségszerű kényszeréből. A szüleit hívó madárfióka
kiáltásaitól izgatott lesz minden fültanú, nem csak a madárszülők. A
természet rendje azt diktálja, hogy gondozni kell a kismadarat
napestig, de ha elérte az önfenntartás szintjét, nincs keresnivalója a
fészekben. A fejlődés következő lépésének elmulasztása vagy
megakadályozása torzítja az egyént, környezetéhez való viszonyát.
Ma már nem divat a szemlélődés. Az állandó cselekvési kényszer arra
indít, hogy le kell tépni, birtokba kell venni. A városi emberben is él
a vágy, hogy kapcsolatba kerüljön a természettel. Ezt saját
mikrovilágában próbálja megteremteni. Szobanövényeket nevel, házi
kedvenceket tart. Mindez nagyon jó, és sok öröm forrása lehet, ha
hajlandó megismerni és elfogadni a rábízott élőlény igényeit,
természetét. Amíg csak arról szól a történet, hogy az én hiányérzetemet
kell tompítani, torz a kapcsolat. Csak elvenni nem érdemes. A
gyermeknek is szükséges megtanítani, hogy törekednie kell a rábízott
jószág igényeinek felismerésére, kielégítésére. Ezt egy kicsi gyerek
nehezen látja át, mert még képtelen a decentrálásra, arra, hogy a másik
fél szemszögéből is vizsgálja az eseményeket, ezért óvatosan kell bánni
a házi kedvencek ajándékozásával.
Andris egy séta alkalmával propellereket gyűjtögetett a parkban. Ámulva
csodálta a természet alkotta „helikoptereket”, amin magvak utaznak.
Néhányat elültettek egy virágládába. Most izgatottan várja, hogy a
minierdő is előállítsa a légiflottáját. Szemlélődni, a látottakról
beszélgetni, tábortűz mellett énekelni, mesélni, folyóparton szép
kavicsokat keresgélni, fontos lelki folyamatokat indíthat el, s később
életre szóló élményként élhet bennünk.
A 9 éves Mátét nagyon nehéz volt kontaktusba vonni. Naphosszat
leszegett fejjel morzsolgatott egy madzagot, közben monoton hangon
dünnyögött. Egy kiránduláson felültették egy ló hátára, és az állat
óvatosan elindult vele. A kisfiú lassan kiegyenesedett, fejét
felvetette. Mindenkit ámulatba ejtett bársonyosan barna szemének
csillogása.
Elza nagyon nehezen tudta szavakba önteni élményeit. Még a kérdésekre
is csak egy-egy szóval, bólogatással, rövid gesztussal válaszolt.
Óvodába menet egy facsemete mellett mentek el. Édesanyjával figyelni
kezdték, hogy vajon túlélte-e a fácska a szigorú telet. Napi
szertartássukká vált, hogy megálltak és tüzetesen szemügyre vették.
Együtt örültek a dagadozó rügyeknek, lelkesen tárgyalni kezdték az
aznapi változásokat. Később a kislány már óvodás társainak is spontán
beszámolt az eseményekről.
Hosszabb, súlyosabb betegségből való felépülést megkönnyíthetik a
gondoskodással járó feladatok. A 18 éves Irma evészavarral,
depresszióval küzdött. A véletlen úgy hozta, hogy három kutyakölyköt
bíztak a gondjaira. A kis állatok élete függött attól, hogy el tudja-e
fogadtatni velük a cumisüveget, tápszert. Irma megszállottan vetette
bele magát a feladatba. Mindhárom kölyköt megmentette és közben magát
is meggyógyította.
A titkos kert című regény önző, kiállhatatlan Mary-je nemcsak
megszépül, meggyógyul a természettel való találkozás következtében,
hanem realitásérzéket, életcélt is kap. Rátalál a helyére a világban,
felismeri, hogy létezésének értelme van. Így már segíteni is képes a
betegségbe menekülő Colinnak. Nem történt más, csak figyelni kezdte a
kert egy elhagyott darabkáját. Ámulva szemlélte a fagyott földből
elszántan előtörekvő növénykéket. Csak figyelt, és lassan rájött, hogy
minden létezésnek értelme van, így neki is helye, feladata van ebben a
világban és ez több, minthogy unott arcocskájával, undok viselkedésével
bosszantsa a környezetében élőket. A nagy körforgásban, ismétlődő
megújulásban értelmet kapott számára az elmúlás is, bűntudat, félelem
nélkül.
forrás: www.kepmas.hu
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!