A tavaszi ünnepkör hagyományai
HÚSVÉT
 |
|
|
|
A tavaszi ünnepkör legjelesebb ünnepe. A húsvét
március 22-e és április 25-e közötti ünnep. Nem esik minden évben
ugyanarra a napra, mint pl. a Karácsony. Pontos időpontja attól függ,
hogy mikor van a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első
holdtölte. Az ettől számított első vasárnap húsvét első napja.
Hús-vét… ez azt jelenti, hogy húst veszünk magunkhoz. Miért
olyan nagy dolog ez, hogy még az ünnep neve is megemlékezik róla?
Azért, mert a farsangi nagy vígasságokat egy 40 napos böjt követi, ami
az ún. „Hamvazószerdával” veszi kezdetét. Ezt a szokást Jézus
kereszthalálának, illetve az azt megelőző negyvennapos böjtölésének
emlékére tartják. Régebben a böjt idejét különböző egyházi előírások,
étkezési, mulatozási és szórakozási tilalmak jellemezték. Ez alatt az
idő alatt a hagyományőrző emberek nem fogyasztanak semmiféle zsíros és
húsos ételt. Jellegzetes ételek böjt idején pl. a cibereleves, a
kenyér, a hal, a növényi eledelek.
A böjt a húsvéti ünnepekre való előkészület, a várakozás, a
testben-lélekben való megtisztulás ideje. Mivel a böjt a bűnbánat
gyakorlását is jelenti, ebben az időszakban nem tartottak lakodalmakat,
mert a hívő emberek körében tilos volt mindenféle hangos mulatozás,
táncos rendezvény. A lányok-asszonyok nem viseltek világos színű
ruhákat. Az emberek templomi szertartásokon vettek részt. Az egymással
haragban levők igyekeztek kibékülni egymással.
A XX. századtól enyhültek a tilalmak. Az egyház már csak a pénteki
napokra és a húsvét előtti hétre írta ki a szigorú böjtöt. A nagyhét virágvasárnaptól
húsvétvasárnapig tart. Virágvasárnapnak nevezzük azt a napot, amikor a
bibliai történet szerint Jézus bevonult Jeruzsálembe, és az emberek
pálmaágakat terítettek elé a földre. Erről emlékeznek meg a
virágvasárnapi barkaágak. A begyűjtött barkákat a templomba viszik,
ahol barkaszentelést végeznek. A szentelt barkának ugyanis varázserőt
tulajdonítottak az emberek: felhasználták rontás ellen, gyógyításra,
mennydörgés, villámlás elhárítására. Az általánosan elterjedt hiedelem
szerint a villámcsapás és a tűzvész ellen megvédi a házat, ha a
kapufélfára tűzik. Az állattartásban is használták, jóslásra,
varázslásra (pl. a küszöb alá tették sertésvész ellen). A földművelők a
földbe szúrták, ezzel űzték el a férgeket. Virágvasárnapon szokás volt
az is, hogy a lányok és a legények zöld ágakkal vonultak végig a falun.
A zöld ágak a tavasz behozatalát jelentették.
A kiszebáb
szintén a virágvasárnaphoz kapcsolódó jellegzetes szokás. A kisze egy
menyecskének öltöztetett szalmabáb, mely a különböző magyarázatok
szerint a telet, a böjtöt vagy a betegséget személyesítette meg. A
lányok énekszóval kísérve vitték végig a falun, majd a falu végére érve
szétszedték, elégették vagy vízbe dobták.
A nagyhét jeles napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. E napokhoz sokféle szokás kapcsolódik.
Nagycsütörtökön megszűnt a falvakban, városokban a harangozás. A
gyerekek zajt csapva, kereplővel hívták templomba az embereket. A
zajjal a gonoszt űzték el a férfiak és a nők közül.
Nagypénteken nem ettek húst, böjtöltek. Tejet, túrót, tojást,
metélttésztát fogyasztottak. E napon nem szítottak tüzet és nem
sütöttek kenyeret, mert az ilyen kenyér az általános hiedelem szerint
kővé vált volna. A nagypénteki mosdásnak, fürdésnek viszont nagy
jelentőséget tulajdonítottak, egészség- és szépségvarázslás, valamint
gyógyító erő szempontjából.
Nagyszombaton véget ért a negyvennapos böjt, a vallásos emberek
pedig ún. feltámadási körmenetben vettek részt. A hívők ugyanis ezen a
meghitt ünnepen Krisztus feltámadását ünneplik.
Nagyszombat a tisztaság és a féregűzés napja is: ekkor kitakarították a
házakat, lemeszelték a falakat. Nagy zajt csaptak és a férgeket
jelképező szemetet kiseperték az útra. Ez a tavasz kezdetét, a
természet megújhodását is jelentette; ezzel együtt az ember is
megtisztítja, megújítja környezetét.
Húsvétvasárnapon nem dolgoztak az emberek. Megszentelték a sonkát, a tojást, a kalácsot, a bort és mindezt az ünnepi asztalnál ették meg.
Húsvéthétfő a víz tisztító és termékenységvarázsló erejének
ünnepe. A legjellemzőbb népszokás ekkor a húsvéti locsolkodás. Ezt a
napot régen vízbevető, vízhányó hétfőnek hívták. A lányokat a kúthoz
vitték és vödörszám öntötték rájuk a vizet. A kölnivel történő locsolás
csak később terjedt el, ekkor már verset is mondtak. A locsoló fiúkat,
férfiakat sonkával, tojással és borral vendégelik meg. A lányos házak
számon tartották, hány locsoló látogatta meg a családot.
A tojás
egész Európában a termékenység jelképe. A húsvét egyik legnépszerűbb
szokása a tojásfestés. A locsolkodó fiúknak a megvendégelésen kívül ún.
hímes tojás is járt. A tojások festése, díszítése az asszonyok dolga
volt. Régen a színezést házi festőanyagokkal színezték, pl.
leggyakrabban hagymalevél főzetével festették vörösesbarnára. Erre
viasszal rajzoltak, vagy belekarcoltak különböző mintákat. A
legügyesebbek pedig apró fémdíszek felhasználásával patkolt tojásokat
is készítettek. Az irodalmi művekben néhol a világ keletkezését is
kapcsolatba hozzák a tojással. A megrepedt, eltört tojáshéj alsó része
a Föld, felső része az ég, sárgája a Nap, fehérje a Hold.
Újabban elterjedt szokás városban és faluban egyaránt a tojást hozó
nyúl, mely a termékenységet jelképezi. S hogy miért éppen a nyuszi
hozza az ajándékot? Feltehetőleg fordítási hiba miatt. Eredetileg fürj
lehetett az ajándékozó, akinek tojása is van. A nyúl Amerikában és
Magyarországon is a XVI. Században vált ismertté. A védtelen nyúl a
keresztény jelképrendszerben annak a kereszténynek a megtestesítője,
aki az ördög elől Krisztushoz menekült. A legenda szerint egy kutyák
elől menekülő nyúl Szent Márton köpönyege alatt lelt menedéket.
A nyulat hosszú ideig mágikus lénynek tartották. Az elfogyasztott állat
lábát nyakba akasztva viselték, mert azt hitték, elűzi a gonoszt.
A húsvéti bárány vallási jelkép. Általában áldozati állatként szerepel.
A fehér bárány az ártatlanságot szimbolizálja. A zsidó hit szerint a
bárány vére mentette meg a zsidókat az egyiptomi menekülés előtt az Úr
haragjától. Az állat vérével kenték be a bejáratot, s ahol a pusztító
angyal ezt a jelet látta, ott nem bántott senkit. A szarv nélküli
fiatal bárány Krisztust, az áldozati bárányt jelképezi, aki magára
vállalta az emberek bűneit, s ezzel megváltotta a világot. A bárány az
ókeresztény vallásokban az apostolok és az egyház jelképe. Sokszor
feltűnik Jézussal, a jó pásztorral kapcsolatban is.
|
|
Kommentáld!