A mák a táplálkozásban és a gyógyításban

A kerti mák fontos kultúrnövényünk. A még zöld termés megvágása után képződő, megszilárdult tejnedve az ópium, amely mintegy 25 - a gyógyászatban széles körben alkalmazott - nagy hatású alkaloidot tartalmaz. A mákmag azonban közkedvelt élelmiszer is, ráadásul gazdag, jó minőségű olajtartalma miatt étolajat is nyernek belőle. Dietetikus szerzőnk cikkéből kiderül, hogy miért érdemes rendszeresen mákot fogyasztani, és hogy milyen különleges termékek készülnek még ebből az értékes növényből.

A máknövény és fajtái

A kerti, étkezési mák (Papaver somniferum) az egyik legrégibb egyéves növény. Pontos eredetét azonban nem ismerjük; egyes források szerint őshazája Afganisztán, Tadzsikisztán és Üzbegisztán. Napjainkban a legnagyobb területen Franciaországban, Bulgáriában, Romániában és Ausztráliában termelik. A Dél-Ázsiai országokban csak szigorú állami ellenőrzés mellett termeszthető.

A növény általában 50-160 cm magasságúra nő meg, a nemesített fajták termése zárt tok (mákgubó), melyben a mákszemek találhatók. Egyes helyeken az úgynevezett diómák is ismert, melynek magja fehér, krémszínű, illetve drappos árnyalatú, valamint magasabb az olajtartalma a kék máknál. A házi kertekben gyakran termeltek a családi szükséglet kielégítésére pár sor mákot.
A növény különböző részei közül a mákszemeket étkezési, míg a máktok hatóanyagait gyógyászati célokra használják.

A mákszemek értékes tápanyagai

Fontos tudni, hogy a mákmag teljesen ártalmatlan és egészséges élelmiszer. Egy-egy mákkal dúsított ételből alkalmanként nem nagy mennyiséget eszünk, ennek ellenére értékes tápanyagtartalmú élelmiszer. 100 g mákban 537 kcal, 20,5 g fehérje, 38,2 g zsír és 23,9 g szénhidrát van. A vitaminok közül értékes B1-, B6-, B2-, niacinforrás. Vitaminkalkulátorunk segítségével kiszámolhatja, hogy milyen természetes forrásai vannak ezeknek a vitaminoknak. Az ásványi anyagok közül pedig nagyobb mennyiségben kálciumot, cinket, mangánt, rezet, vasat, foszfort, káliumot és magnéziumot tartalmaz.

A mákmag étkezési felhasználása

A görög és római birodalomban mézzel keverve fogyasztották a mákot. Számos étel készíthető belőle, így például magyar különlegesség a beigli (mákos tekercs), vagy a mákos guba, ezek legfőképpen nagyobb ünnepek alkalmával kerülnek az asztalra. Ezen kívül rétes, fagylalt, palacsinta töltelék, tészta és számos más étel alkotóeleme. A darált mák töltelékként akkor a legjobb ízű és állagú, ha felhasználás előtt összeforraljuk kevés tejjel és mézzel, vagy cukorral (cukorbetegek édesítőporral). Ízesíthető reszelt, kicsavart almával, mazsolával, sárgabarack dzsemmel, reszel citromhéjjal is.

Az olívaolajjal egyenértékű a mákolaj

A mákszemek nagyobb mennyiségű olajat tartalmaznak. A mák magvak hideg sajtolásával mintegy 33 százalék, meleg sajtolással pedig kb. 50 százalék olaj nyerhető. Az olívaolajjal egyenértékű olaj, mely étolajnak és 1-2 mokkáskanállal, pl. salátákra csepegtetve étkezési célra is felhasználható. A friss mákolaj alacsony morfintartalmú, halványsárga színű, hígan folyó, kellemes ízű és illatú. Energiatartalma: 884 kcal/100 g. Zárt, sötét, hűvös helyen tárolható. A sajtolás után visszamaradó ópiumszagú lepénye enyhén bódító, narkotikus hatású. A mákolajat felhasználják gyógykészítmények, kozmetikai termékek alkotóelemeként, valamint művészfestékek alapanyagaként és alkalmas fafelületek ápolására. Levegőn gyorsan szárad, fehér masszává keményedik, ezért szappanok alapanyaga is.

A mákgubó és gyógyhatású vegyületei

A mákgubó a vegyipar és a gyógyszeripar fontos alapanyaga. Az orvostudomány széles körben alkalmazza gyógyszerek alkotórészeként, így köhögéscsillapításra, görcsoldásra, vagy súlyos betegségekben a végső fájdalom csillapítására. A máktok házszerként történő alkalmazása a szervezetre veszélyes. 2006. január 1-től a fehérvirágú mák drognak minősül. Magyarországon csak a lilás, rózsaszínes változat termeszthető szabadon, illetve a házi kertekben. A zöld termés (mákgubó) megvágása után képződő megszilárduló "tejnedv" a természetes ópium, mely mintegy 25-féle alkaloidot tartalmaz. A mákgubó legfontosabb hatóanyagát, a morfiumot (morfint) 1805-ben különítették el. A száraz máktokból is kinyerhetők az alkaloidák, ennek az eljárásnak a kidolgozása Kabay János magyar kutató nevéhez fűződik. Ezen vegyületek hatásáról keretes írásunkban bővebben olvashat.

Milyen szereppel bírnak az ópiátok?

Az ópiátok kémiailag az alkaloidok közé tartoznak, hasonlóan a kávéban található koffeinhez és a dohányban lévő nikotinhoz, de ide tartozik a digitalin is, ami a gyűszűvirágból származó szívgyógyszer. Ezek az anyagok mind a növények másodlagos anyagcseretermékei közé tartoznak. Nem játszanak fontos szerepet a növény egyedi sejtjeinek működésében, de igen fontosak lehetnek a növény védekezésében például a kórokozókkal szemben, így a növény fennmaradása szempontjából nélkülözhetetlenek.

Az ópiátok csoportjába (más néven narkotikumok) tartoznak az ópiumszármazékok, melyek a mákból (gubóból) nyerhetők ki. A máktok 0,3-0,5%-ban tartalmaz alkaloidokat, melyek a központi idegrendszerre hatnak. Az ópiátok fontos szerepet kaptak a népi orvoslásban, és mint élvezeti cikkek is előkelő helyet foglalnak el az emberi társadalomban már több ezer éve. A máknövény gubójából nyerhető két legfontosabb ópiát a morfin és a kodein. A koffein, a nikotin és a morfin az idegrendszerre hatnak. Az idegsejtek közötti jelátviteli folyamatokat zavarják meg, így fejtik ki hatásukat. A mák nyers gubójából nyert szárított latex, az ópium egyik alkotója a morfin. A morfin olyan sejtfelszíni jelzőmolekulákhoz, ún. receptorokhoz tapad, amelyek a szervezetben természetes úton keletkező fehérjéket, az ún. opioid peptideket érzékelik. Ez a jelátviteli folyamat fontos szerepet játszik abban, hogy hogyan érzékeljük a fájdalmat. Ezeket, illetve a belőlük készülő gyógyszereket legálisan fájdalomcsillapító szerként használják, a heroin pedig - a morfin egyik módosított formája - igen veszélyes, illegális kábítószer.

A legrébebbi ópiát, a "mákony"

A máktea hazánkban a legrégebbi ópiát, más néven "mákony". Ez az ital is az opiátok csoportjába tartozik, mely a száraz, kicsépelt mákgubók leforrázásával készül. A mákteát már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is fogyasztottál, Kínában pedig kb. négyezer éve isznak ilyen teát és szívnak ópiumot.