Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Családosok Közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Családosok Közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mostanában sokat gondolkodom azon, mennyi játék kell a
gyerekeknek. Látok egy idegen gyereket a játszótéren, meg a közterületeken,
akinek komolyan mondom, mindene megvan (görkori, meg minden, ami a legújabb
kitalációk közé sorolható)… vajon ők kevesebbet veszekednek az én gyerekeimnél
a játékokon? Nálunk nagyon kevés a játék, bár néha még ez is soknak tűnik… de
nincs olyan, ami csak úgy porosodna a polcon. Minden használatban. És persze
mindig az kell, ami a másik kezében van.
Ilyenkor nagyikám mindig azt mondta: „Mi még elvoltunk a porban egy fűszállal is!” És milyen jó is lehetett valahol… nem azért, mert Anya megúszta a veszekedéseket. Biztosan így is volt, nem is egy! De a „játék-hiány” miatt a gyerekek jobban rá voltak kényszerülve, hogy „kijöjjenek egymással”, és feltalálják magukat egymás társaságában. Most már lehet mindent egyedül birtokolni, azzal egyedül játszani… Én ezt nem akartam.
Megpróbáltam az arany középutat választani. Mai játékok, de főleg csak olyan, amivel együtt lehet játszani. Műanyag konyhai játékok, kirakó, társasjáték, műanyag állatok a szerepjátékhoz, és ezek mellé mindenkinek egy saját baba, vagy egy kedvenc plüss (mondjuk alváshoz) maradhatott otthonunkban. Jól tettem-e? Még mindig nem tudom. Az idő előre haladtával kezdenek megjelenni az „egyén specifikus igényei”… boccs, ez most így durván hangzik, de biztosan értitek, mire gondolok. Van, aki jobban szeretne egy baba helyett egy lovacskát…
Egyszerűen nem lehet skatulyába zárni őket, nincs mit tenni. Hogy jól teszem-e? Az majd igazán csak akkor fog kiderülni, mikor majd 45 éves fejjel hallgatom a gyerekeim elbeszélését a gyerekkorukról. :)
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
A Kézmosás Világnapját megkövetve
Ki nevel?
Good to see real exp
10, tiszta víz...