három családos apa vagyok 2, 3, 4 -kes gyerekek mind a három különbözik egymástól pedig egy formán nevelem neveljük őket nem lehet egyformán terhelni őket csak ahogy ök akarják nem szabok határt ki amit akar azt teszi csinálja a nagyobbik nagyon tehetséges több mindenben aktiv mig a másik kettő nem ezért nem lehet őket büntetni persze oda figyelve a nagyobbikra hogy ne hogy a tanulás kárára menyen a többi szak kör.külön órák nem jó szerintem a szülőnek kell többet foglalkoznia a gyerekkel ha fel válalta

Válasz

Gyakorlott anyaként: nevelek-neveltem,5lány gyermeket /1már családot alapított, mondhatom minden gyereknek meg van a maga személyisége, feladatom hogy a helyes útra terelgessem őket de aszt is látom , hogy bizony nagyon levannak terhelve a mai tananyagok felvételével. Bizony a házimunkából is ki kell venni munkát ha tetszik hanem,legalább minden hétvégén, mert ha mindent ugy mond alájuk teszünk az életben nem becsülik meg a szülői gondoskodást, s többet s többet akarnak töllünk.Úgy hogy mindenre kell figyelniük nekik is, nem hiszem hogy kizárólag az iskolába kellene sresszelniük magukat, mert bizony az eggyik lányom is iskolai stressz alatt állt, s a saját éretségi ballagása helyett is infúzión kötött ki a korházban. Úgy gondolom, hogy a szülőnek élni ,az iskolának meg tanulásra-okításra kell nevelni, de nem mehet a gyermek egészségére, mert felnőtkorában vissza üt az e fajta túlhajszoltság. De nem kell túlzásokba vinni az iskolát.

Válasz

A tehetséges gyereknek nem kerül különlegesen erőfeszítésbe az, hogy teljesítsen egy adott étren. Nem vagyok szülő, de külön órákra én is jártam. amit szeret csinálni egy gyerek, azt élvezi is. Kihagyni mindig lehet egyszer-egyszer, másrészt meg valahol mindig megspórol az ember energiát arra, amit jobban szeret csinálni!

Válasz

A szülőnek is fontosak lennének azok a meg nem adatott üres percek, órák, amikben lazíthatna, hobbijaival foglalkozhatna, vagy esetleg átgondolhatná a dolgait. Erre a gyerekeknek is szüksége van. Hiába a sok felkészítés és tanulás minden téren, ha azokra a dolgokra már nem jut idő, amelyet igazán csak a családi fészekben, nyugodt családi együttlétek során sajátíthat el egy gyerek. Ezért aztán csodálkozik a szülő, hogy mennyi pénz kimegy a különórákra, tanfolyamokra, a gyerekből mégsem lesz zseni. Nem hát...

Válasz

Az biztos, hogy ahogyan nőnek a gyerekek, egyre inkább a hétvégi ebédek válnak fix ponttá. Ha egy gyerek túlterheltté válik, ő maga fog valamiről lemondani... bennünk is volt ennyi gyerekkeént, velük miért lenne másképp?

Válasz

Szülőként felelősek vagyunk gyermekeinkért egészen a felnőtté válásig! Ésszerűen kell mérlegelni és szerintem sem a gyereknek kell, mert nincs élettapasztalata, úgy pedig nem dönthet. Ha nagyon vágyik valamire, akkor valami másról le kell mondania, így nem lesz túlterhelt és mégis kipróbálhatja magát.

Válasz

szerintem kell határt szabni.Gyerekkorban nem fárad,ez igaz,de egy fejlődő szervezetet túlterhelni sem szabad.Ő nem érzi tehernek most,de felnőtt korban visszaüthet.A szülő dolga,hogy ne csak a gyermekkor legyen boldog,hanem az egész élete.Alkut kell kötni,az egész élet megalkuvás,ezt nekik is meg kell tanulni.Saját tapasztalat!!!Sportoltam,edzettem,tanultam.Mindent elértem,amit akkor akartam.Az eredményre viszont nem vágytam!!!30 évesen 2 csuklóműtét,amit a megerőltetés okozott,a poharat nem tudom fogni az izületi gyulladásoktól.A lábaim fájnak,egy 60 éves lába állapotával egyezik meg.Kell a kötöttség,a sport,a plusz órák,de ésszel és nem a gyerekével.

Válasz

Nekem ugyan még kicsik a gyerekeim, de azt tudom, hogy én gyerekként inkább fordultam le hullán a lóról, mint vágytam volna a kipihentségre. Amíg a gyerek nem mondja be az unalmasat, addig szerintem is kár visszafogni! Viszont egy kicsit úgy érzem, Neked talán nem is csak a gyerek elfáradásával kapcsolatban vannak kétségeid, hanem talán azzal is, hogy így kevesebb ideje marad a családra, az együttlétre, kapcsolatápolásra... ?

Válasz

Lehet hogy a gyerek elfárad estére, de ha ő kedvét leli az eredményekben,miért kellene korlátozni?
Viszont ha bármit abba szeretne hagyni,akkor nem szabad erőltetni hogy folytassa!
Hiszen ő is egy egyéniség aki építgeti a saját életritmusát.
Te aggódsz érte mint anya,ez így természetes,de ha őt ez teszi boldoggá,akkor melyik anya szabna gátat a gyermeke boldogságának.Örülj vele az elért sikereinek és legyél boldog hogy ilyen jó gyermeked van.

Üdv:Márti

Válasz